Nyári edzőkeringő a Serie A-ban
Szerző: Benedicto
Az első forduló már lezajlott, 10 meccsen túl vagyunk a Serie A 2025/2026-os idényében. A mercato még nem zárult le, az edzőkeringő viszont igen – legalábbis a nyári időszakra.
A nyári holtszezon első napjaiban az ember csak kapkodta a fejét, ahogy egyre-másra jöttek az edzők menesztéséről, felmondásáról, átigazolásáról, vagy épp esetleges visszatéréséről szóló hírek. Végül csupán néhány hét után úgy érezhettük, hogy szinte a teljes edző kar kicserélődött a mezőnyben, holott ez némileg csalóka: gondoltad volna például, hogy tavaly nyáron még az ideinél is több edzőcsere történt?
A nyári edzőcserék száma a Serie A-ban 2025 nyarán, valamint az ezt megelőző 5 évben:
- 2025: 12 db
- 2024: 14 db
- 2023: 4 db
- 2022: 5 db
- 2021: 12 db
- 2020: 5 db
Igaz, a fenti számokból azért jól látható a hullámzás, jellemzően vagy nagyon kevés, vagy kiugróan sok edzőcsere történik Itáliában. Ami miatt viszont mindenképpen különleges az idei nyár, és amiért igazán erősnek tűnhetett a mostani edzőkeringő, az a topcsapatok mozgalmas időszaka: az előző szezon első 8 helyezettje közül ugyanis nem kevesebb, mint 6 cserélt edzőt az elmúlt hetekben. A két kivétel a Juventus és a Napoli – a címvédőnél napokig biztosnak tűnt Conte távozása, a Juventus pedig szintén sokáig szerette volna lecserélni a csupán márciusban kinevezett Igor Tudort.
Lássuk az edzőcseréket röviden a tavalyi tabellán elfoglalt helyezések sorrendjében!
Inter
Simone Inzaghi közel járt hozzá, hogy az Inter történetének második triplázó edzője legyen José Mourinho után – ehelyett viszont végül trófea nélkül zárta az idényt, és mint utóbb kiderült, milánói karrierjét is. Az ifjabbik Inzaghi-fivér azt mindenképpen bebizonyította, hogy ő a jelenlegi egyik legjobb olasz taktikus, de az utolsó hetek eredményei komoly csalódást okoztak. Ennek ellenére szinte sokként érte az Inter-szurkolókat, amikor június 3-án, mindössze napokkal a BL-döntő után Inzaghi bejelentette a távozását – a 49 éves szakember az Al Hilal edzőjeként próbál szerencsét.
Az viszont még nagyobb sokkot okozott, amikor szűk egy héttel később bejelentették Inzaghi utódját Christian Chivu személyében. A román tréner ugyan játékosként óriási sikereket ért el a csapattal (ha már a triplázást emlegettük, ugye…), de vezetőedzőként gyakorlatilag nullkilométeresnek számít, hiszen mindössze 13 bajnoki meccs, ezeken 3 győzelem jutott neki korábban a Parma kispadján.
Chivu debütálása egyelőre jól alakul, hiszen a klub-vb korai kiesése miatt senki nem dőlt a kardjába a divat fővárosában, a bajnokságban viszont hétfőn egy Torino elleni, 5-0-s kiütéssel kezdett a Nerazzurri, rendesen berúgva ezzel a Serie A ajtaját. Messzemenő következtetéseket persze ebből még nem szabad levonni, tény, hogy Chivu személye jelenti a legnagyobb kérdőjelet jelenleg az Inter háza táján – nehéz elképzelni köztes utat, szinte biztos, hogy vagy hatalmas siker, vagy óriási bukta lesz az ő kinevezése, a csapat szezonja pedig nagyban ettől függ majd.
Atalanta
9 év, elképesztő sikerek és megannyi csoda után 2025. június 30-án végül eljött a nap: Gian Piero Gasperini búcsút intett az Atalantának. A bergamói együttest kiesőjelöltből stabil európai kupaindulóvá, olasz bajnoki dobogóssá, 2020-ban kis híján BL-elődöntőssé, 2024-ben pedig El-győztessé tevő sikeredző távozása hatalmas űrt hagy maga után – és egyelőre igen nehéz elképzelni, hogy ez az űr hogyan lehetne betölthető.
Azt viszont még nehezebb elképzelni, hogy éppen az utódja, Ivan Juric tudja majd továbbvinni Gasp munkáját. A horvát szakember ugyan éppen elődje tanítványaként tanulta a szakmát, és stílusa hasonló ősz hajú mentoráéhoz, az edzői eredményei már nehezen predesztinálják őt nagy sikerekre.
Juric kimondottan jó munkát végzett évekig a Torino vezetőedzőjeként – stabil, kellemetlen ellenfélnek számító, bárkire veszélyes középcsapatot faragott a Bikákból, de ezen a szinten sosem tudott túllendülni velük. Az elmúlt egy évben pedig kétszer is nagyot bukott: ősszel a Roma, ezt követően pedig a Southampton vezetőjeként is messze alulmúlta a várakozásokat.
A megtépázott renomé ellenére az Atalanta megadta neki az esélyt, ami Juric számára valóban a nagy dobás lehet: valószínűleg most van utoljára esélye nagyot gurítani egy nagy célokért küzdő csapat padján. A rajt nem sikerült a legjobban, hiszen az újonc Pisa ellen csupán 1-1-es döntetlenre volt képes a La Dea – szombaton a Parma vendégeként lehet javítani.
Roma
Voltak csapatok, ahol már a szezon közben biztosak lehettünk az edzőváltásban – ebbe a csoportba tartozik az AS Roma is. És voltak csapatok, ahol senki nem akarta az elkerülhetetlen edzőváltást – ezt a csoportot önmagában alkotta az AS Roma.
Daniele De Rossi menesztése és Ivan Juric bukása után a kiesés szelétől is meglegyintett Roma végső kétségbeesésében régi jó ismerősben találta meg a megmentőt. Claudio Ranieri jött, látott és győzött, és harmadik római korszakában pályafutása egyik legcsodásabb idényét produkálta. A tavaly nyáron egyszer már visszavonuló, majd a Farkasok kedvéért az idény végéig visszatérő Ranieri a kiesőzónából nem csak kirángatta, de hajszál híján a BL-ig repítette a fővárosiakat – még az utolsó fordulóban is voltak olyan percek, amikor átmenetileg 4. helyen álltak a végül 5.-ként befutó bordó-sárgák.
Ranieri viszont világossá tette, hogy a sikerek ellenére csak nyárig vállalja a posztot, utána már csak tanácsadóként segít majd – a szavát pedig olyannyira megtartotta, hogy még az olasz válogatott kispadjára is nemet mondott a nyár elején. Utódjának sokat segíthet a beilleszkedésben, hogy a kiválasztásában Ranieri is részt vett, így a Bergamoból elcsábított Gian Piero Gasperini mindenképpen nagyobb szurkolói támogatásra és türelemre számíthat.
Hogy Gasperini meg tudja-e ismételni Rómában is a bergamói csodát és sikereket, vagy oly sok nagy elődhöz hasonlóan ő is belebukik a római kispad kihívásaiba, az a jövő zenéje. Az viszont biztos, hogy a kezdés biztatóan sikerült: a Giallorossi 1-0-ra legyőzte a tavalyi kupagyőztes Bolognát a nyitányon.
Fiorentina
Felemás szezont zárt a Fiorentina: a Viola a kupából már az első meccsén kiesett, a bajnokságban jól kezdett (ősszel volt egy 8 meccses győzelmi sorozatuk is 21-3-as gólaránnyal), de később visszaesett, végül az utolsó fordulóban, vert helyzetből csípte el az Ekl-selejtezős helyet. A Konferencia-ligában nem jött össze sorizatban a harmadik döntő, de az elődöntős eredménnyel sem kellett szégyenkezni.
Mindezek fényében meglepő volt, hogy az egyik legígéretesebb fiatal olasz edzőnek számítő Raffaele Palladino egyetlen év után elhagyta az együttest – sőt, május 30-ai lemondásával az egykori válogatott csatár volt a nyári edzőkeringő első dominója. Palladino ráadásul egyelőre kispad nélkül maradt, érdekes kérdés, hogy mikor és hol tér majd vissza az olasz foci vérkeringésébe.
Palladino utódja egy nagy visszatérő lett: Stefano Pioli Firenzébe 6, Olaszországba egy év után tért vissza. Az arab kalandot hamar megunó egyszeres olasz bajnok szakvezető logikus és jó választásnak tűnik, a visszatérés pedig kis híján tökéletesen sikerült Szardínián, de a 94. percben végül pontot mentett a Cagliari. Pioli egyébként 2018-ban a 8., 2019-ben viszont csupán a 16. helyen zárt a Fiorral – igaz, utóbbi idényt már nem fejezte be a kispadon.
Lazio
Meglehetősen furcsa edzőkeringő zajlott a Lazionál az elmúlt években. A Sasokat a 2023/2024-es szezonban Maurizio Sarri irányította, de csak márciusig. A helyét Igor Tudor vette át, aki a szezon végén már távozott is, és átadta a helyét Marco Baroninak. Baroni bár jól kezdte az idényt, a szezon végére gyakorlatilag minden szempontból csalódást keltően zárt a Lazio – bajnoki 7. hely, utolsó pillanatos lemaradás Európáról, korai kiesés az Európa-ligában és az Olasz kupában is.
Baroninak nem is volt maradása, az viszont talán sokakat meglepett, hogy az utódja Maurizio Sarri lett – a láncdohányos ex-bankár alig több, mint egy év után tért vissza a fővárosba – vajon milyen garanciákat és ígéreteket kapott a sikerekre?
A visszatérés egyelőre nem a legfényesebb, hiszen a Lazio sima 2-0-s vereséget szenvedett a Como otthonában – bőven lesz dolga Sarri mesternek.
Milan
Az edzői visszatérések sorát Massimiliano Allegri teszi teljessé. A toszkán mester egy év kihagyás után tért vissza a kispadra, a Milanhoz pedig bő 11 esztendő után. A Rossoneri a Romához hasonló utat járt be edzők tekintetében az előző idényben: a nyáron kinevezett Paulo Fonseca és a helyére decemberben érkező Sergio Conceicao is nagyot bukott Milánóban.
Idén nyáron a Milant bár összeboronálták többek között Antonio Contéval is, végül egy másik nagy nevű sikeredző érkezett (vissza) a csapat élére. Allegri szinte garantáltan rutint, stabilitást és célfutballt hoz a csapathoz, de nagy kérdés, hogy vissza tud-e találni akár első milánói éveinek, akár első torinói időszakának formájához.
A start mindenesetre felemás volt: bár az Olasz kupában továbbjutott, a bajnokságban egy váratlan, Cremonese elleni hazai vereséggel nyitott a Rossoneri.
Az alsóház
Paolo Vanoli egyetlen szezon után távozott a Torino éléről – ennek köszönhetően Baroni nem sokáig maradt kispad nélkül, ő vette át a Bikák irányítását. A Cagliari búcsút intett a bentmaradásra garanciát jelentő Davide Nicolának, a helyére pedig egy meglepő név került: Fabio Pisacane 2022-ben még aktív játékos volt, most pedig 39 évesen első vezetőedzői megbízatását kapta, így gyakorlatilag megjósolhatatlan, mire megy majd a szárdok kispadján.
A tavalyi idény két utolsó bentmaradója is váltott. A Parma éléről „felfelé bukott” az Interhez távozó Christian Chivu, a Sonkások pedig húztak egy merészet: a mezőny legfiatalabb vezetőedzője, Carlos Cuesta vette át a román mester helyét. A spanyol szakember mindössze 30 esztendős, és ez az első vezetőedzői munkája, ezelőtt az Arsenalnál dolgozott Arteta segítőjeként. A bentmaradást nagy nehezen kiharcoló Lecce elköszönt Marco Giampaolo-tól, a helyére pedig Eusebio Di Francesco ült le.
Végezetül a három újonc közül kettő is új edzővel vág neki az idénynek. A Pisát a feljutás ellenére elhagyta Filippo Inzaghi, a világbajnok csatárklasszis helyett egy másik világbajnok csatár(klasszis) irányítja az újoncot Alberto Gilardino személyében. A Cremonese pedig Givanni Stroppa helyére Davide Nicolát nevezte ki – csak nem bent akarnak maradni újoncként a cremonaiak?