Ellenfélmustra: Svájc
Szerző: Benedicto
Alig 2 óra múlva elkezdődnek az Európa-bajnokság nyolcaddöntői, kezdésként pedig Olaszország és Svájc vív meg egymással az egyik helyért a legjobb 8 között.
Papíron bár a találkozó esélyesének számít az Azzurri, az eddigi játékuk nem igazán nyűgözte le a nagyérdeműt, Svájc pedig egy mindig nagyon masszív, nehezen megverhető, kemény ellenfelet jelent bárki számára. Ráadásul Olaszországot a közelmúlt árnyai is kísértik – ugyanakkor az előző Európa-bajnokságon tükörsima olasz sikerrel ért véget a két együttes összecsapása. Lássuk, mit érdemes tudni Svájc legjobbajiról!
Helvétek a hegyekből
Mostanra simán mondhatjuk, hogy Svájc már évtizedek óta tölti be ugyanazt a szerepet a világfutballban: sosem voltak klasszikus értelemben vett nagycsapat, nem indulnak neki esélyesként a nagy tornáknak, nincs kiugró nemzetközi eredményük – ugyanakkor szinte minden nagy tornára kijutnak, a csoportkört általában túlélik, és aktuális keretüktől függetlenül mindig egy masszív, nehezen legyőzhető ellenfél bárki számára. Egy olyan csapat, amelyik ellen bármelyik nagycsapat esélyesnek számít, de amelyik bármelyik nagycsapatot képes elkapni 1-1 meccsen. Alighanem bármelyik nemzet labdarúgóit kérdeznénk meg, ugyanaz lenne a válasz: nem szívesen játszik ki-ki meccset épp a svájciak ellen.
Svájc az elmúlt években sem hazudtolta meg ezt a szerepkörét, elég csak az utolsó két világeseményt megnéznünk: 2020-ban a legjobb 16 között büntetőkkel ejtették ki Franciaországot, és a 8 között is csak 11-esekkel maradtak alul a spanyolok ellen, de a 2022-es vb-n is ott voltak a 16 legjobb csapat között (igaz, ott aztán rájuk nem jellemző nagy zakót kaptak a 6-1-re nyerő portugáloktól). Az viszont, hogy egyáltalán ott voltak a vb-n, már önmagában bravúr – és számunkra óriási keserűség – volt, hiszen az Eb-címvédő olasz válogatottat előzték meg (és kényszerítették így pótselejtezőre) a selejtező csoportkörében.
Svájc utoljára a 2012-es Európa-bajnokságról maradt le, azóta mind az 5 nagy tornán ott voltak, és mindannyiszor tovább is jutottak a csoportjukból.
Az Eb-múlt
Svájc 6. alkalommal szerepel Európa-bajnokságon, először 1996-ban jutottak ki kontinensviadalra, ott viszont csupán egyetlen pontot és egyetlen gólt szereztek, és simán kiestek. A következő, 2004-es szereplés sem sikerült számukra jobban: ugyancsak egyetlen ponttal, ugyanúgy egyetlen lőtt góllal, szintén csoportutolsóként estek ki a csoportból – igaz, Anglia, Franciaország és Horvátország mellett nem is volt könnyű dolguk.
A 2008-as torna viszont komoly csalódást okozott Svájcban, hiszen Ausztriával közösen rendezőként láthatták vendégül Európa legjobbjait, de ekkor sem sikerült elmozdulniuk az utolsó helyről – igaz, Csehország ellen legalább meglett az ország történetének első győzelme Eb-ken.
2012-ben meglepetésre maradtak le a tornáról az alpesiek, 2016-ban viszont ott voltak, sőt, történelmük során először továbbjutottak a csoportból: Albániát megverték, Romániával és Franciaországgal ikszeltek, így másodikként jutottak tovább, a legjobb 16 között viszont 11-esekkel maradtak alul Lengyelország ellen. Végül 2020-ban Olaszországgal egy csoportban szerepelve (és az Azzurritól 3-0-ra kikapva) indultak neki a menetelésnek, ami egészen a fent már megemlített negyeddöntőig tartott: Franciaország ellen őket segítették a 11-esek, Spanyolország ellen viszont nem.
A szövetségi kapitány
Régi ismerős arc ül a svájci kispadon, hiszen Murat Yakin (akárcsak testvére, Hakan) korábban kiváló játékos volt. Játékosként 49-szer játszott a svájci válogatottban, és kimondottan gólerős hátvéd volt: 200 svájci bajnoki meccsén 41 gólt lőtt, tehát minden 5. bajnokiján betalált.
A 49 éves szakember edzőként főleg svájci csapatokat irányított, mielőtt 2021 augusztusában kinevezték hazája szövetségi kapitányának Vladimir Petkovic helyére. Yakin azóta 37 meccsen irányította a svájciakat, 16 győzelme, 13 döntetlenje és 8 veresége van a nemzeti tizenegy élén 59-40-es gólarány mellett. Első 7 meccsén veretlen maradt a csapattal, a sokat emlegetett vb-selejtező olaszok elleni meccsei a 2. és a 6. összecsapást jelentették szövetségi kapitányi pályafutása során.
A játékosok
Svájc természetesen korábban sem feltétlenül a világklasszisairól volt híres elsősorban, mostanra viszont egy kimondottan jó generáció jött össze az együttesnél. Petkovic csapatát nagyrészt topligás, több esetben top klubos játékosok alkotják: Manuel Akanji a Manchester Cityben, Yann Sommer az Interben, Noah Okafor a Milanban, Granit Xhaka a Leverkusenben, Gregor Kobel a Dortmundban játszik.
A kapuban az a Sommer adja meg a stabilitást, aki tavaly nyáron ingyen szerződött az Interhez, és tökéletesen feledtetni tudta Andre Onanát. Érdekesség, hogy a legtöbb játékos a csodaszezont futó Bolognából került be a keretbe: Dan Ndoye, Michel Aebischer és Remo Freuler is Thiago Motta kezei között játszott az elmúlt idényben. A svájci keret jó része nagyon rutinos, sokan bőven túl vannak már 50. válogatottságukon, és az olyan játékosokat senkinek nem kell bemutatni, mint Elvedi, Widmer, Zakaria, Embolo, Ricardo Rodriguez, Schär vagy éppen Shaqiri.
Az “olaszok”
Az albánok esetében azt írtam, hogy valószínűleg a két ország földrajzi közelsége is hozzájárul, hogy sok albán labdarúgó játszik a Serie A-ban – nos, ez Svájc esetében is igaz. Elég csak olyan nevekre gondolnunk az elmúlt 20 évből, mint Stephan Lichtsteiner, Innocent Emeghara, Blerim Dzemaili, Valon Behrami vagy Gökhan Inler, mind komoly nyomot hagytak maguk után Itáliában.
A mostani svájci keret még a szokásosnál is népesebb olaszországi kontingenssel rendelkezik, hiszen 6 labdarúgó is a csizmában keresi a kenyerét. A Bologna trióját már említettem, ahogy Yann Sommert is, rajtuk kívül Noah Okafor a Milan játékosa, Ricardo Rodriguez pedig évek óta erősíti a Torinot.
Rajtuk kívül is akadnak még jó néhányan, akik jól ismerik Olaszországot: Shaqiri rövid és sikertelen kitérőt tett korábban az Internél, Silvan Widmer 5 éven át volt az Udinese futballistája, Denis Zakaria pedig ugyancsak rövid és sikertelen időszakot töltött el a Juventus játékosaként.
Út az Eb-re
A megszokottnál talán valamivel döcögősebben jutott el erre a kontinenstornára Svájc, ami főleg a sok döntetlenjüknek köszönhető: 10 meccsükből 5-ször is ikszeltek aktuális ellenfelükkel. Pedig remekül kezdtek, első három meccsüket megnyerték (10-1-es gólaránnyal), de utána beindultak a döntetlenek. Meglehetősen kétarcú csapat voltak a selejtezők során, hiszen például Fehéroroszországot idegenben 5-0-ra megverték, odahaza viszont csak 3-3-at tudtak velük játszani – ráadásul úgy, hogy a 89. percig 3-1-es hátrányban voltak. Koszovóval meglepetésre mindkétszer csak döntetlent játszottak, a csoportelső Románia ellen pedig csupán egy pontot gyűjtöttek. Végül a románoktól 5 ponttal elmaradva, Izraelt 2-vel megelőzve jutottak ki egyenes ágon az Eb-re.
Eb-szereplésüket sajnos hibátlanul kezdték: 3-1-re legyőzték Marco Rossi magyar válogatottját. A második körben meglepetésre ikszeltek a csoportot utolsóként záró skótokkal (igaz, két meg nem adott gólt is rúgtak), végül az utolsó fordulóban nagyon közel jártak a bravúros csoportelsőséghez: egészen a 92. percig vezettek a házigazda németek ellen, amivel kis híján összehoztak egy olasz-német nyolcaddöntőt. Füllkrug végül kiegyenlített, így Svájc másodikként zárta a csoportját.
Közös múlt
A két csapat igen hosszú közös múltra tekint vissza, hivatalosan már az 62. egymás elleni találkozójuk következik ma este. Ezzel egyébként Svájc számít az Azzurri leggyakoribb ellenfelének, méghozzá magasan: a második legtöbb meccset a spanyolokkal (41), a harmadik legtöbbet pedig a franciákkal (39) játszotta a négyszeres világbajnok.
Az első összecsapásra még 1911-ben került sor 2-2-es végeredménnyel, majd két héttel később a svájciak szereztek először győzelmet (3-0). Az első tétmeccset a Gerő-kupán játszották a felek 1928-ban, ahol oda-vissza győzni tudtak az olaszok – ez a sorozat gyakorlatilag a kor Európa-bajnoksága volt.
Volt egy olyan időszak is, amikor bő 20 éven keresztül, 1999-től 2021-ig egyszer sem került szembe egymással tétmeccsen Olaszország és Svájc. A 2000-es Európa-bajnokság selejtezőjében az olaszok 4 pontot szereztek a svájciak ellen, akik így hajszál híján lemaradtak a kvalifikációról. Az utolsó tétmeccs 1999 júniusában 0-0-val ért véget Svájcban, ami után négy barátságos meccsre is sor került. Ezek közül az elsőt 2003-ban megnyerte az Azzurri (2-1), a következő 3 összecsapás viszont egyaránt döntetlennel zárult (2006, 2009, 2010). Végül a 2020-as Eb csoportkörében ért véget ez a bő 20 éves tétmeccs-mentes széria, akkor az olaszok 3-0-ra nyertek, majd a már sokat emlegetett vb-selejtezőkön előbb 0-0, a visszavágón pedig 1-1 lett a végeredmény.
Összességében eddig 29 olasz győzelem mellett 24 döntetlen és 8 svájci siker gazdagítja a két ország közös múltját, az olaszok gólkülönbsége +43 ezeken a meccseken. Talán nem túlzás azt mondani, hogy Svájc emberemlékezet óta nem tudott győzni: utoljára 1993 májusában, vb-selejtezőn győztek 1-0-ra a helvétek.