Ellenfélmustra: Spanyolország
Szerző: Benedicto
Jól sikerült a rajt az Európa-bajnokságon, hiszen szombat este a rekordgyors albán vezető találat ellenére is sikerült 2-1-re megnyernie nyitómeccsét a címvédő olasz válogatottnak.
Ahogy az albánok vezető gólja, úgy az olasz válogatott győzelme is történelmi volt bizonyos szempontból, hiszen először sikerült sorozatban 4 nagy tornát is győzelemmel indítania az Azzurrinak. Az előző három alkalomból kétszer a második csoportmeccs is győzelmet hozott – hasonló eredményben reménykedünk ma este, a spanyolok ellen is.
Spanyol csizma
Spanyolország évtizedeken keresztül töltött be nagyjából az angol válogatotthoz hasonló szerepet a világfutballban: bár mindkét válogatott hagyományosan a világ legjobbjai közé tartozott, a világ legjobb játékosai közül sokan e két nemzetet képviselték, és a két nemzeti bajnokság is az abszolút elithez tartozott, de a válogatottnak nagy tornákon (szinte) soha nem jött ki igazán a lépés.
A kivételt az angolok esetén az 1966-os világbajnokság jelentette, a spanyolok “66-os vébéje” pedig a két évvel korábbi, 1964-es, hazai rendezésű Európa-bajnokság volt nagyon sokáig. Magyarra fordítva minden idők második kontinenstornája volt nagyon sokáig az egyetlen nagy torna, amit Spanyolország meg tudott nyerni.
1964-ben a spanyolok az akkor még négy csapatos tornán a magyar válogatott ellen nyerték meg hosszabbításban az elődöntőt, majd a szovjetek elleni döntő 2-1-es megnyerésével hódították el a trófeát.
Spanyolország most már 12. Európa-bajnokságán szerepel, egyel több alkalommal voltak tehát résztvevők, mint a Squadra Azzurra. Az 1964-es diadal után viszont sokáig hiába vártak az újabb sikerre: 1984-ben elbukták a franciák elleni döntőt, ezt leszámítva viszont 2008-ig még az elődöntőt sem sikerült soha elérniük.
2008-ra aztán beérett a spanyolok nagy generációja, és zsinórban 3 világeseményen senki nem tudta letaszítani őket a trónról. A 2008-as Eb-t a németek ellen nyerték meg, a 8 között büntetőkkel ejtve ki az olaszokat, majd 2010-ben Hollandia ellen lettek világbajnokok. 2012-ben aztán az olaszok elleni 1-1-el kezdték a tornát, de a fináléban újra összefutó két csapat csatáját akkor simán, 4-0-ra nyerték a hispánok.
2016-ban az Azzurri valamelyest visszavágott, és a legjobb 16 között búcsúztatta Ramosékat, 2021-ben pedig jött az újabb revans: az elődöntőben Chiesa és Morata góljai után büntetők döntöttek Manciniék javára, akik később a döntőt is hasonló módon húzták be az angolok ellen.
Visszavágásra tehát mindkét csapatnak lesz ma oka, a két csapat egyébként is nívós közös történelme pedig újabb lappal bővülhet.
A szövetségi kapitány
A 2020-as Eb-n még Luis Enrique irányította a spanyol gárdát, ő viszont a 2022-es vb-kudarc után távozott. A helyét 2023. január 1-én vette át Luis de la Fuentes, akinek a kinevezése egyszerre volt érthető és hatalmas kockázat is. Kockázat, mert a 62 éves szakvezető korábban soha nem edzősködött hasonló szinten, ugyanakkor érthető, mivel 2013 óta folyamatosankülönböző spanyol korosztályos válogatottakat (U19, U21, U23) irányított, tehát ismerős volt számára mind a szövetségi kapitányi szerepkör, mind a spanyol labdarúgás és utánpótlás.
Sikerei azért így is akadnak pályafutása során: játékosként az Athletic Bilbaoval két bajnoki címet, egy kupát és egy szuperkupát nyert, edzőként pedig az U19-es korosztállyal 2015-ben, az U21-es csapattal pedig 2019-ben nyert Európa-bajnokságot. Előbbi sikernél többek között olyan játékosok erősítették a csapatát, mint Asensio, Rodri, Ceballos vagy Mayoral.
A 2019-es U21-es Eb-győzelme során az olasz válogatottal egy csoportból indulva menetelt végig a spanyol együttes, pedig az első csoportmeccsen az Azzurri Chiesa duplájával és Pellegrini 11-esével 3-1-re legyőzte őket, de végül három 6 pontos csapat közül jobb gólarányával Spanyolország jutott tovább, és nyerte meg végül a trófeát – többek között Oyarzabal, Dani Olmo, Fabian Ruiz, Carlos Soler és Ceballos részvételével.
A játékosok
Első ránézésre azt mondanánk, hogy a spanyolok brutálisan fiatal csapattal érkeztek a tornára – ami valahol persze igaz, de mégis tévednénk. Meglepő lehet a statisztika, hogy míg a spanyol keret átlagéletkora 27 év, addig az olaszoké csupán 26,5, tehát papíron a hispánoké a rutinosabb, idősebb névsor.
Ennek ellenére a spanyolok fiatalságában sok igazság van, hiszen – mondhatni hagyományosan – számos olyan játékosra építenek, akik a legtöbb országban még egy sört sem vehetnek meg legálisan. Kiemelkedik közülük a Barcelona legújabb csodatinije, a 16 esztendős Lamine Yamal, de Pedri, Fermín López és Nico Williams is mindössze 21 évesek, de a 24 éves Ferran Torres vagy Baena sem nevezhetőek éppen vénségeknek.
A keretük tehát tele van tehetséges fiatalokkal, amit jól balanszolnak az olyan rutinos öreg rókák, mint Carvajal, Nacho, Morata, Laporte, Joselu vagy Jesús Navas. Ott van a keretükben az előző szezon talán legjobb balhátvédje, Grimaldo is – mindent összevetve viszont mégis az az ember érzése, hogy hiányoznak az igazi klasszisok a keretből. A Raúl, Xavi, Iniesta, Ramos-féle világklasszisok, húzóemberek nincsenek meg a spanyol csapatban, a többség vagy még túl fiatal ehhez a szerephez, vagy már túl van pályafutása legjobb évein, vagy egyszerűen csak sosem volt a fent említett nagy elődök szintjén.
Egyetlen kivételt viszont meg kell említenem: a Manchester City középpályása, Rodri véleményem szerint a világ legjobbja jelenleg a posztján, egyben összességében is a legszűkebb elit, a top3, de minimum top5 tagja középpályások tekintetében.
Az “olaszok”
Hosszú idő után valószínűleg most először nincs egyetlen olaszországi légiós sem a spanyol válogatott keretében egy nagy tornán, de régi jó ismerősök azért akadnak.
Alvaro Morata két ciklusban is erősítette már a Juventust, és most éppen a harmadik visszatéréséről pletykálnak, Fabian Ruiz pedig 4 éven át, egészen 2022-ig erősítette a Napolit, és volt a liga egyik legjobb középpályása. Rajtuk kívül több más kerettagot is szóba hoztak már olasz klubokkal, többek között Zubimendit és Mikel Merinot, de ezek egyelőre csupán pletykák maradtak.
Korábban azért szép számmal fordultak meg spanyol játékosok Itáliában, többek között az Aranylabdás Luis Suárez, Raúl Albiol, Borja Valero, Callejón, Luis del Sol, Pep Guardiola, Joaquín, Diego Llorente, Fernando Llorente, Luis Alberto, Mendieta, Pedro, Reina, Suso és Fernando Torres is letették kézjegyüket a Csizmában.
Út az Eb-re
A spanyolok egy elsőre ugyan nem túl nehéznek tűnő, de azért igencsak trükkös csoportból tudtak tükörsimán, csaknem hibátlan mutatóval kvalifikálni az Eb-re. Az A csoportban Skóciát, Norvégiát, Grúziát és Ciprust előzték meg, 7 győzelem mellett egyetlen vereséget írtak be a nevük mellé.
Az egy szem vereség a második játéknapon, Skóciában érte őket, ahol a házigazda meglepetésre 2-0-ra legyőzte Moratáékat. Azt leszámítva viszont hengereltek a spanyolok: a Haaland vezette norvégokat például 3-0-ra és 1-0-ra verték, az Eb-re végül szintén kijutó grúzokat idegenben 7-1-re (!) ütötték ki, de Ciprusnak is kiosztottak egy 6-0-s zakót. Összességében 25-5-ös, impresszív gólaránnyal jutottak ki a tornára.
Az Eb-t pedig hasonlóan meggyőző teljesítménnyel kezdték a halálcsoportban: a legutóbbi két világbajnokságon egyaránt érmes horvátokat 3-0-ra ütötték ki, ráadásul már az első félidőben beállítva a végeredményt Morata, Fabian Ruiz és Carvajal góljaival.
A közös múlt
Ahogy már említettem, igencsak tekintélyes a két válogatott közös múltja. A mérleg is igencsak kiegyenlített: 40 meccsen 15 spanyol és 11 olasz siker, 14 döntetlen, spanyol szempontból 56-54-es gólkülönbség a mérleg.
Nagy tornákon szintén megvan az egyensúly: 10 összecsapásból 3-at a spanyolok nyertek ugyanennyi olasz siker és 4 döntetlen mellett. Ugyanakkor rendes játékidőben, nagy tornán csupán egyszer született eddig spanyol siker, igaz, a lehető legrosszabbkor, a 2012-es Eb döntőjében. 2008-ban az Eb-n, 2013-ban a Konföderációs kupán nyert büntetőkkel Spanyolország, ezen kívül a legutóbbi két Nemzetek Ligája-kiírásban egyaránt sikerült 2-1-re győzniük a hispánoknak a négyes döntő elődöntőjében.
A 2008-as Eb óta egyébként mindegyik kontinenstornán összecsap a két csapat: 2008-ban a már említett büntetők döntöttek, 2012-ben a csoportban döntetlen, a fináléban spanyol siker, 2016-ban viszont a nyolcaddöntőben 2-0-s olasz győzelem következett, 2021-ben pedig a már sokat emlegetett büntetőpárbaj döntött olasz irányba.
Az Eb-elődöntő óta kétszer találkoztak a felek: 2021 októberében a Nemzetek Ligája elődöntőjében Ferran Torres duplájával született 2-1-es spanyol siker, 2023 őszén pedig ugyancsak az NL-elődöntőben Pino és Joselu góljai alakították ki a 2-1-es végeredményt Spanyolország javára.