Chiesa, Zaniolo, Szoboszlai – mi történt a híres Paratici-lista szereplőivel?
Szerző: Benedicto

2019 januárjában az egyik legfelkapottabb témát Olaszországban heteken keresztül az úgynevezett Paratici-lista jelentette. A Juventus akkori sportigazgatója egy milánói étteremben ebédelt, és az étkezés után egy összetépett papírdarabot felejtett (?) az asztalon, amit egy lelkes szurkoló megkaparintott.
A cetlin – bár helyenként nehezen kiolvashatóan – játékosok nevei szerepeltek, minden név mellett egy számmal. A találgatások azonnal beindultak, és bár biztosat azóta sem tudhatunk, a legvalószínűbb, hogy Paratici a Juventus “bevásárlólistáját” hagyta maga mögött.
Azóta eltelt 4,5 év, túl vagyunk 9 átigazolási időszakon, egy világjárványon, egy olasz Eb-győzelmen. A Juventus 9 bajnoki címes sorozata akkor még “csak” 7-nél járt – azóta véget ért, és évekkel ezelőtt le is áldozott az a sikerkorszak. De vajon hogy alakult a Paratici-lista szereplőinek pályafutása azóta? Utánajártunk!
Kezdjük ott, hogy kibogozzuk a neveket, ami helyenként igencsak nehéz vállalás, sőt, egy esetben kudarcot is vallottam, és semmilyen hiteles forrásban nem találtam megoldást az egyik névre. A fenti képen és ezen a linken is látható cetlin három oszlopban szerepeltek nevek, ebből a legtöbben az első oszlopban, íme:
- Demiral
- Sagnan
- Zurkowski
- Szoboszlai
- Zennaro
- ??? (a fent is említett, “megfejthetetlen” név – akinek van rá tippje, ossza meg velünk!)
- Romero
- Tonali
- Chiesa
- Zaniolo
A második oszlopban csupán két név szerepelt: Matheus Pereira és Muratore. Végül a kép jobb felső sarkában szintén két név: Pjanic és Savic. Az első oszlopban szereplő nevek mellett számok is szerepelnek, vélhetően nagyjából ilyen összegre taksálta akkoriban Paratici az adott játékosokat.
Merih Demiral
Demiral akkoriban, 2019 januárjában 20 éves volt, és hazájában, az Alanyasporban focizott. Illetve egész pontosan három klubja is volt abban a hónapban: a Sporting fél évvel korábban adta őt kölcsön a török klubnak, akik januárban végleg megvásárolták őt, majd – szintén kölcsönben – azonnal tovább is adták a Sassuolonak. A Serie A-ban így 2019 februárjában debütáló Demiralt fél év után véglegesítette is a Neroverdi, de csak hogy bő 10 milliós haszonnal máris megvegye a játékjogát a Juventus – a listáról tehát végül Demiral került leghamarabb Torinóba. A Juvéban végül 2 idény alatt 32 meccs és egy súlyos sérülés jutott neki, majd előbb az Atalantához, végül idén nyáron az Al-Ahlihoz került. Paratici a 7-es számot írta Demiral neve mellé, tehát valószínűleg 7 millióra tartotta őt, a Juve végül 19,5-ért igazolta le és 21 millióért adta el.
Modibo Sagnan
Demiral mellett egy másik fiatal középhátvéd neve is mutatja, hogy akkoriban már aktívan tervezte a BBC védelem fiatalítását. Sagnan akkor, 19 évesen a Lens-ban játszott, de végül (vagy egyelőre?) nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. 3 millióra becsülte az értékét Paratici a cetli alapján, Sagnan 2019 nyarán 4,5-ért igazolt a Real Sociedadhoz, ahonnan viszont az évek során több kisebb spanyol csapathoz kölcsönadták, jelenleg pedig már a holland Utrecht játékosa.
Szymon Zurkowski
Még a Górnik Zabrze tehetségeként került fel a listára, de napokkal később Olaszországba, egész pontosan a Fiorentinába igazolt, azóta pedig több olasz klubot is megjárt. A most 26 éves középpályás a Fiorban kevés szerepet kapott, az Empoliban viszont alapember volt, 69 meccsen erősítette a toszkánokat. Január óta a Spezia játékosa, valamint hétszeres lengyel válogatott. Paratici listáján a 3-as szám szerepelt mellette.
Szoboszlai Dominik
Kell részleteznünk? 🙂 Honfitársunk akkoriban még a Red Bull Salzburgban bontogatta a szárnyait, de a tehetsége már nyilvánvaló volt. Paratici kölcsönvétel után 10 milliós vételárat szabott volna meg Dominikért, aki ehelyett két évvel később 36-ért igazolt Lipcsébe, majd idén nyáron toronymagas magyar rekordot jelentő 70 millió euróért a Liverpoolhoz. Szobo mostanra a magyar válogatott csapatkapitánya, a liverpooli szurkolók egyik hatalmas kedvence, Jürgen Klopp dicséreteinek egyik legfőbb célpontja – ki tudja, egy nap talán már világsztárként igazolhat majd mégis Olaszországba.
Mattia Zennaro
Hogy nem mindenkinek a karrierje ívelt azóta Szoboszlaiéhoz hasonlóan magasra, arra jó példa Zennaro esete. A velencei nevelésű játékos épp abban a hónapban debütált góllal az U19-es válogatottban, valamint akkor igazolt a Genoához is, de ennél magasabbra azóta sem tudott kerülni. Még a mellé írt 3-as szám is túlzásnak tűnik, hiszen Zennaro 23 évesen jelenleg a Serie B-s Feralpisalò játékosa.
Cristian Romero
Ki hinné, még egy középhátvéd! Romero igen érdekes szálakkal kötődik a Juventushoz, hiszen a Zebrák évekig látták benne a jövő csapatának egyik fő alkotóelemét, sőt, le is igazolták őt bő 30 millió euróért 2019 nyarán, de végül sosem lépett pályára zebramezben. Soroljuk: egy jó év a Genoában, 2019-ben igen drágán leigazolja, de kölcsönben a Genoánál hagyja őt a Juventus. Egy évvel később aztán rögtön az Atalantához kerül, akik 2021-ben már csupán 17 millióért vásárolják őt ki, hogy aztán előbb kölcsönadják a Tottenham-nek, majd 50 millióért végleg értékesítsék is. Tudja még valaki követni…? Romero azóta már világbajnok, és idén minden bizonnyal eljut majd 100. meccséig a Spurs-ben. Érdekesség, hogy a Paratici-listán még “csupán” 20 milliós árcédulát kapott.
Sandro Tonali
Talán nem is meglepő, hogy a bevásárlólista utolsó három helyén három olasz szupertehetség kapott helyet. Kezdve Sandro Tonalival, a Brescia karmesterével, akit új Pirloként tartottak számon Itáliában, és szó szerint mindegyik nagycsapat szerette volna leigazolni. Ez végül Tonali gyerekkori kedvencének, a Milannak sikerült 2020-ban, a Rossoneri összesen mintegy 20 milliót fizetett érte, ami tökéletesen egyezik az éttermi listán szereplő számmal. Idén nyáron viszont már bőven több, mint 60 milliót kaszált érte a Milan, Tonali pedig azóta a Newcastle színeiben szerepel, és jelen pillanatban 15-szörös felnőtt válogatott.
Federico Chiesa
A lista legnagyobb telitalálata. A Fiorentinában pallérozódó Chiesa végül 2020-ban öltözött Juve-mezbe, ahol rögtön a szurkolók szívébe lopta magát, és a nagyjából 55 milliós árcédulájának (Paratici már 1,5 évvel korábban is 50-re becsülte) minden centjét megszolgálta talán már az első idényében. 2021-ben a válogatott egyik legjobbjaként vezette Eb-győzelemre az Azzurrit, és szent meggyőződésem, hogy ha nincs a szalagszakadása, mostanra a világ legszűkebb elitjéhez tartozna. Így viszont 1,5 év gyakorlatilag teljesen kiesett neki, de idén egyelőre úgy tűnik, hogy újra a régi fényében, sőt, annál gólerősebben is csillog. Ha nem bólintanak rá egy zsíros ajánlatra Torinóban, akár a jövő kapitánya és egyben klubikon is lehet Chiesából.
Nicolò Zaniolo
Kalandos történet és többéves, talán még mindig lezáratlan szappanopera a Juventus-Zaniolo sztori, de Nicolò egyelőre nem lett a Zebrák játékosa. Zaniolo akkoriban robbant be Rómában, miután 2018-ban leigazolták őt az Intertől. Még nem is sejtette, milyen súlyos sérülések várnak rá, és Európa egyik legünnepeltebb tehetségének számított. A Juventus rögtön a nyomába szegődött, de nem tudták leigazolni őt a fővárosból. Zaniolo pályája pedig főleg sérülései miatt alaposan félresiklott, és előbb idén év elején a Galatasaray szerezte meg, majd fél év után kölcsön is adták az Aston Villának. Mindezek ellenére továbbra is minden mercato során felröppennek a Juve érdeklődéséről szóló hírek, és mivel a 15-szörös válogatott támadó még mindig csupán 24 éves, ki tudja, egy nap akár még meg is valósulhat a transzfer. Hogy az akkor a lapra írt 40 milliós összegért cserébe? Az már erősen kérdéses…
Matheus Pereira, Simone Muratore
A lista második oszlopában két fiatal játékos nevét találjuk, akik akkoriban a Serie C-ben szereplő Juventus U23 játékosai voltak. Ezen a ponton csak találgathatunk, de őket vélhetően már akkor eladásra szánta a klub, és mint pénzzé tehető fiatalok kaptak helyet a listán. Pereira nem is akárhova, a Barcelona B-hez igazolt 2020-ban, de a felnőtt csapatig nem jutott el, napjainkban a spanyol másodosztályú Eibart erősíti. Muratore útja Bergamóba vezetett, ám az Atalantában sosem lépett pályára, két kölcsön után idén nyáron megszűnt a felek közötti szerződés, így a védőnek jelenleg nincs csapata.
Miralem Pjanic, (Milinkovic?) Savic
Végül a cetli jobb felső sarkában is két nevet találhatunk. Pjanic egyértelmű, hiszen a bosnyák akkor már három éve erősítette a torinóiakat, a Savic név viszont többekre is utalhat. Bár a legkézenfekvőbb a már akkor is a Lazio kiválóságának számító és évekig a Juve radarján szereplő Sergej Milinkovic-Savic, de olasz források szerint valószínűbb, hogy az Atletico Madrid hátvédje, Stefan Savic volt az említett személy. Egy időben Savicot is figyelte a Juve, ráadásul ő is illett volna a Juve védő-keresésébe (a Zebrák abban a hónapban adták el Medhi Benatia játékjogát) Demiral, Romero és Sagnan mellett. Ugyanakkor talány, hogy miért szerepelt a Pjanic és a Savic név egymás mellett. Erre két népszerű elképzelés volt: az egyik szerint egy lehetséges jövőbeni Juve-középpályát vázolhatott itt fel Paratici, amelyben Pjanicnak és SMS-nek is helye lett volna, a másik (és talán valószínűbb) vélemény szerint viszont egy lehetséges csereügyletben gondolkozott éppen a Zebrák sportigazgatója, hiszen Pjanic – aki 1,5 évvel később valóban egy csereügylet keretében hagyta el a Juvét – akár Milinkovic-Savic, akár Stefan Savic esetében reálisan jelenthetett volna tárgyalási alapot.
Sem a Juventus, sem Paratici nem erősítette meg egyébként soha, hogy a cetli valóban a Juventus bevásárlólistája lett volna, bár maga a sportvezető annyit elismert, hogy ő írta a neveket a papírra.
Egyes hírek szerint egyébként a szakember a Genoa elnökével, Enrico Preziosival ebédelt az étteremben, ahol Sturaro átigazolása volt a téma, ami után rátértek néhány olyan játékosra, akik iránt a Genoa érdeklődött, és valamiképpen a Juventus segítségével szerette volna megszerezni őket. Ez utóbbit némiképp hihetetlenné teszi, hogy olyan nevek is szerepeltek a listán, akikről már akkor is nehezen volt elképzelhető, hogy a Genoába igazoljanak, például nehéz elképzelni, hogy egy 50 millió euróra taksált Chiesának, vagy az akkoriban a Roma egyik legjobbjaként brillírozó Zaniolonak ne jelentett volna visszalépést Firenzéből és Rómából a Grifonihoz igazolni. Ugyanakkor az már nem elképzelhetetlen, hogy a klubok úgy gondolták: a Juventus leigazolja az adott játékost, majd a tapasztalatszerzés miatt kölcsönadja őt a Genoának – bár egy 40-50 milliós beruházás esetén még ez is nehezen hihető.
Végül pedig a Roma akkori sportigazgatója, Monchi nemes egyszerűséggel annyit mondott az esetről: szerinte Paratici csak a Fantacalcio-csapatát (lásd még: Fantasy Football) építgette 🙂