Mourinhotól Mourinhon át… Mourinhoig
Szerző: Benedicto
Déjà vu. Ez a kifejezés jut eszembe ma, amikor szűk 200 km-re tőlem, a fővárosban a Roma és a Sevilla összecsap majd az Európa-liga trófeájáért. Déjà vu, mert ugyanezt a helyzetet egy éve már megéltük, és mert ugyanezt a cikket egy évvel és 6 nappal ezelőtt egyszer már megírtam. Ez az egy évvel ezelőtti cikk felfrissítése – egy kis extrával.
Mourinhotól… Mourinhoig. Ezzel a címmel írtam egy előzetest tavaly májusban a Roma Konferencia-liga döntője előtt. A felvetés pofonegyszerű volt: 2010-ben a portugál mester szállította az olasz futball utolsó európai klubtrófeáját, amikor az Inter élén legyőzte a Bayern Münchent a madridi BL-fináléban. Eltelt utána 12 év, döntők, elvesztett finálék ugyan jutottak osztályrészül a calcio szerelmeseinek, de újabb európai diadal nem. Egészen tavaly ilyenkorig: 1 évvel és 6 nappal ezelőtt ismét csúcsra ért egy olasz csapat, ezúttal a Roma. A közös pont pedig nem volt más, mint José Mourinho.
Jelenleg tehát úgy áll a helyzet, hogy a Special One-nak köszönhetjük az olasz futball utolsó két európai trófeáját – ez a szám pedig ma este háromra emelkedhet. Avagy így jutottunk el a 2010-es Mourinhotól a 2022-es Mourinhon át a 2023-as Mourinhoig.
Persze könnyen lehet, hogy hamarosan lezárul ez a különleges sorozat, hiszen júniusban Vincenzo Italiano és Simone Inzaghi is nyerhet egy-egy trófeát Itáliának, és ugyanígy az sem biztos, hogy Mourinho ma megint a csúcsra ér.
Az áttörhetetlen fal vs. a minden falat áttörő ágyúgolyó
Talán ezzel az unalomig ismételt hasonlattal szemléltethetjük a legjobban, mi vár ránk ma este a Puskás Arénában. Adott az egyik oldalon José Mourinho, aki mind az 5 európai kupadöntőjét megnyerte eddig (kettőt a Porto, egyet az Inter, egyet a Manchester United, egyet a Roma élén). És adott a másik oldalon a Sevilla, amely mind a 6 UEFA-kupa/Európa-liga fináléját megnyerte eddig, ráadásul 2006 után 2007-ben címet védett, 2014 és 2016 között pedig zsinórban háromszor diadalmaskodott ebben a sorozatban.
Az ember érzése tehát az lehet, hogy ezt a kupasorozatot a Sevillának találták ki, valamint az, hogy az európai kupadöntők Mourinhoért léteznek. Valamelyik nagyszerű sorozat megszakad ma este, hogy melyik, arra egyelőre csak tippelni lehet.
Special One
A Mourinhoval kapcsolatos gondolataimat a fent idézett tavalyi cikkben már hosszabban boncolgattam – a véleményem azóta sem változott. Nincs nála ellentmondásosabb személy a futball világának elmúlt 15 évében, amit jól példáz az a kettősség is, hogy bár két év alatt kétszer vitte be európai kupadöntőbe a Romát, de mind a mai napig nem egyértelmű a megítélése még a Farkasok szurkolói között sem, és továbbra is találkozni olyan véleményekkel, amik nem bánnák, ha a portugál a nyáron elhagyná a Romát.
Persze mindez nem véletlen. Az európai menetelések mellett a Roma mindkét évben csalódást keltően szerepelt a bajnokságban (külön fájó pont a szurkolók számára, hogy mindkétszer a nagy rivális Lazio mögött zárnak), a tavalyi 6. helyet idén valószínűleg csak a Juventus pontlevonása miatt sikerül megismételni – már amennyiben a Zebrák nem előznek az utolsó körben.
Bőven hagy kívánni valót maga után a csapat játéka is, amely a legtöbbször a csapnivaló és a nézhetetlen között mozog, ám míg a bajnokságban ez kevés sikerrel párosul, addig Európában kíméletlenül sikeres. Tökéletes példa, egyben Mourinho edzői krédójának hibátlan summája a Leverkusen elleni elődöntő visszavágója, ahol úgy őrizte meg az első meccsen összeszedett 1-0-s előnyét a Roma egy 0-0-s döntetlennel, hogy a németek 60%-ban birtokolták a labdát, és 22-1 (!!) volt a kapura lövések aránya a Bayer javára. Nincs még egy edző a világon, aki képes lett volna ilyen statisztikával, ilyen játékkal így lemeccselni azt a visszavágót.
A bajnoki 6. helyek, a borzalmas játék, a “park the bus” szisztéma – mindezt gondolkodás nélkül fogja minden Roma-szurkoló megbocsátani a Special One-nak, ha ma este is diadalra vezeti majd a csapatot. Ha 22 sevillai lövésre egyetlen római kísérlet jut majd, de az győzelmet ér – nos, a történelemkönyvekben csak a győztes neve marad majd meg, a győzelem módja nem.
Budapesti farkasfalka
Az, hogy a mai döntőre éppen Budapesten kerül sor, valószínűleg minden magyar Romanista álma, ha pedig a győzelem is összejön, az az álmok beteljesülése lesz. Kevésen múlott, hogy színolasz döntőt izgulhassunk végig ma este, de a Zebrák végül hosszabbításban alulmaradtak Sevillában, így a Farkasoknak kell megszereznie az első európai trófeát a lehetséges háromból.
Bár nem vagyok sem Roma-szurkoló, sem budapesti, a mai napot boldogan tölteném a fővárosban ha nem is Roma-mezben, de biztosan valamilyen piros ruhában. Őszintén irigylek mindenkit, akinek megadatik a lehetőség, hogy ma este idehaza szurkolhasson gyerekkori kedvenceinek egy európai fináléban, és őszintén remélem, hogy a legszebb emlékek majd a lefújás után következnek.
Jó szurkolást mindenkinek, akinek lesz szerencséje a helyszínen követnie az eseményeket, jó szurkolást, Romanisták, jó szurkolást, Budapest!
Hajrá, Roma!