A nap, amikor minden El-dől – Roma-Sevilla előzetes
Szerző: Benedicto
Elérkezett az Európa-liga döntőjének napja, ahol a Roma egy év után újra európai kupát nyerhet, vagy éppen a Sevilla zsebelheti be 7. Európa-liga elsőségét.
Ha az Európa-ligáról beszélünk, a világon mindenhol a Sevilla jut először az emberek eszébe, ami nem is csoda, hiszen az andalúzok 6 alkalommal nyerték meg a sorozatot, ráadásul minden elsőségüket az utolsó 17 szezonban aratták – tehát azóta több, mint az esetek egyharmadában ők diadalmaskodtak. Vesztett döntőjük ráadásul nincs a sorozatban, a 6/6-os mérleg magáért beszél. Mindezeken felül utolsó sikerüket három évvel ezelőtt éppen olasz ellenfél, Antonio Conte Intere ellen érték el.
Nem túlzás tehát a Sevillát a sorozat királyának nevezni, ha viszont régebbre tekintünk, a 90-es években éppen Olaszország uralta totálisan az akkor még UEFA-kupa néven futó sorozatot.
A 90-es évek a calcio uralmát hozták Európában, Itália nagyjai – és sokszor még a kisebb csapatok is – sorra hódították el az európai trófeákat, egymás után jutottak elődöntőig, döntőig a különböző sorozatokban. Miközben a BEK/BL néven futó királykategóriában a Milan és a Juventus ért csúcsra (és játszott még jó néhány döntőt), a második számú sorozatot, az UEFA-kupát ennél is komolyabb fölénnyel uralták az olasz klubok.
1989 és 1995 között hét évből hatszor olasz csapat győzelmével zárult az aktuális UEFA-kupa kiírás (az Európa-liga jogelődje), az egyetlen kakukktojást pedig az 1991/1992-es szezon jelentette, amikor az Ajax idegenben lőtt több góljával diadalmaskodott az akkor még oda-visszavágós fináléban – a Torino ellen.
Ezekben az években ráadásul három színolasz döntőt is rendeztek, a Juventus a Fiorentinát, az Inter a Romát, a Parma pedig a Juventus múlta felül a maga idejében, hogy aztán 1998-ban sor kerüljön egy negyedik olasz házidöntőre is az Inter és a Lazio között.
Ha az imént említett 7 éves időszakról kicsit kibővítjük az időtávot, az 1989 és 1999 között megrendezett 11 döntőből 10-nek volt legalább egy olasz résztvevője, négyszer két olasz vívott meg a trófeáért, összesen 8 alkalommal került Olaszországba a serleg. Ebből a diadalmenetből az Inter 3, a Parma és a Juventus 2-2, a Napoli pedig egy sikerrel vette ki a részét, vesztett döntője pedig a Fiorentinának, a Romának, a Torinonak, a Juventusnak, az Internek és a Lazionak is volt.
Összességében tehát 11 egymás utáni döntő összesen 22 résztvevője közül 14 volt olasz, és egyedül az 1996-os Bayern München-Bordeaux döntőt rendezték meg talján csapat nélkül.
Éppen ennek fényében különösen megdöbbentő adat, hogy 1999 óta csak egyetlen egyszer jutott be olasz csapat a második számú európai kupasorozat döntőjébe (a már említett Inter három évvel ezelőtt), és a Parma 1999-es sikere óta nem volt olasz győztese a sorozatnak.
Ma este sem lesz tehát könnyű dolga a 90-es évek dicsfényét hajszoló Romának az elmúlt ~15 év egyeduralkodója ellen. Két teljesen ellentétes stílus csap majd össze, a támadó focit előnyben részesítő spanyolok a masszív védekezésre és stabilitásra törekvő Mourinhoék ellen próbálhatnak meg érvényesülni.
A két csapat egyébként 3 éve találkozott már egymással az Európa-ligában. A koronavírus-járvány miatti félbeszakított, majd nyáron újra folytatott idény nem arról a meccsről maradt első sorban emlékezetes, viszont éppen a covid-korlátozások írták át a párharc forgatókönyvét.
A két csapat a nyolcaddöntőben került szembe egymással, de a márciusi odavágót már nem tudták megrendezni a járványhelyzet miatt. Végül az augusztusi újraindítás során semleges helyszínen, Duisburgban rendeztek egy egy meccses párharcot a két fél között, amelyet 2-0-ra nyertek a spanyolok. Érdekesség, hogy ebben a körben a Roma-Sevilla és az Inter-Getafe találkozókon kívül minden más párharcban le tudták játszani az odavágókat márciusban, majd a visszavágókat augusztusban, a két olasz-spanyol csata viszont már egy meccses, semleges helyszínen lebonyolított párharcot hozott augusztusban.
Ami a mai kereteket illeti, a Románál csak Kumbulla távolléte biztos, rajta kívül Dybala és Karsdorp küzdenek sérüléssel. Ami az argentin csillagot érinti, Mourinho megerősítette, hogy Dybala várhatóan 20-30 percet tud majd vállalni, így minden bizonnyal a meccs végén küldheti majd be őt csodacsereként a portugál mester.
A spanyoloknál a legfőbb hiányzó a védelem alapembere, Marcos Acuna, aki buta módon szedte össze második sárgáját egy időhúzással a Juventus elleni elődöntőben, így ma eltiltását tölti majd.
A Sevillában egyébként több Serie A-t is megjárt játékos szerepel. Alex Telles rövid ideig az Intert erősítette, Papu Gomez legszebb éveit a Catania és az Atalanta mezében töltötte, Suso a Milan és a Genoa játékosa is volt. És persze ott van Erik Lamela, aki volt csapata ellen szerepelhet ma, hiszen 2011 és 2013 között farkasbőrben riogatta a védőket.
A várható kezdők:
Sevilla (4-2-3-1): Bono – Jesus Navas, Badé, Gudelj, Alex Telles – Rakitic, Fernando – Ocampos, Torres, Gil – El-Nesyri
Roma (3-4-2-1): Rui Patricio – Mancini, Smalling, Ibanez – Celik, Cristante, Matic, Spinazzola – Pellegrini, El Shaarawy – Abraham