Serie A 2022-2023 szezonelőzetes: Roma
Szerző: scribacchino
A Special One
Mostanra egyértelműen bebizonyosodott, hogy nagyot húztak Friedkinék Mourinho kinevezésével. A sokak által már bukottnak titulált sztáredző rögtön az első évében erősen rácáfolt a kritikákra, és európai kupát nyert a Farkasokkal, amire 1961 óta nem volt példa az olasz fővárosban. A Special One személye ráadásul hozzásegítette a csapatot, hogy tőlük szokatlan módon nagy neveket igazoljanak, Tammy Abraham megszerzése például a klub talán legnagyobb fogása volt az elmúlt években, és nehéz elképzelni, hogy a portugál mester nélkül is sikerült volna nyélbe ütni az üzletet.
A kezdeti siker után Mourinho most kettőzött erővel folytatja a munkát, és olyan birodalmat épít, amilyenről valószínűleg a legelvakultabb Romanisták sem mertek volna álmodni. De valóban szintet tud lépni az együttes? Tényleg újra versenybe szállhatnak idén a Scudettoért, vagy valahol, valakinél homok kerül a látszólag tökéletes gépezetbe?
Álomszerű mercato, okos költekezés
Lassan indult be a Roma mercatója, José Mourinho pedig nem is rejtette véka alá a csalódottságát július elején azzal kapcsolatban, hogy a csapat addigra még csak a Svilar-Matic-Celik triót tudta leigazolni. Hogy a portugál szándékosan táncolt-e a szurkolók idegein nyilatkozatával, nem tudhatjuk, de nem sokkal később robbant a bomba, és a Farkasok bejelentették Paulo Dybala szerződtetését. Az argentin klasszist, egészen rendkívüli módon, nagyjából tízezer fanatikus ünnepelte a bemutatásán, amely tökéletesen megmutatja, mit jelent egy ilyen kaliberű sztár érkezése egy Romanista számára.
Tiago Pintóék azonban itt nem álltak meg, és pontot tettek a régóta húzódó Wijnaldum-ügy végére is: az éveken át a Liverpoolban alapembernek számító, a PSG-t is megjárt és még mindig csak 31 éves holland középpályás szintén aláírt a csapathoz.
Több olasz lap ráadásul komoly esélyt lát Eric Bailly és Andrea Belotti érkezésére is, akik ugyancsak nagyon izgalmas nevek, és nehéz elképzelni, hogy ne jelentenének erősítést a csapat számára, ha tényleg érkeznének.
Eddig tehát parádésan szerepelt a Roma az átigazolási piacon, és nagyon fontos tényező, hogy most végre nem kellett fontos játékost beáldozniuk az új érkezők kedvéért, ugyanis nem verték magukat óriási költségekbe. A vezetés ezúttal nem kockáztatott súlyos eurómilliókkal: Dybalát és Maticot ingyen szerződtette, Wijnaldum kölcsönbe érkezett, fizetésének felét pedig a francia bajnok állja majd. Belotti jelenleg ingyen igazolható, Bailly pedig a tervek szerint szintén kölcsönszerződést kötne a csapattal, ha létrejönne a megállapodás. A támadószekcióban Zaniolo – a Spurs konkrét ajánlata ellenére – továbbra is érinthetetlen, és Mourinho már a középpályán is tesztelgette őt barátságos meccsen, tehát egyértelműnek tűnik, hogy rá továbbra is fontos szerep vár, így tehát ő sem megy sehová.
Az átigazolás-politikát illetően nem elhanyagolható az sem, hogy a vezetés kissé gonosz kifejezéssel élve folyamatosan „kigyomlálja” végre a keretet: Villar a Sampdoriához, Carles Perez a Celta Vigohoz távozott, Kluivert újabb kölcsönszerződéséről pedig a Fulham és a Galatasaray csapatával is tárgyal a vezetés. Az évekig alapembernek számító, de az új keretben már végképp feleslegessé váló Veretout is elköszönt, hogy Marseille felé vegye az irányt, így gyakorlatilag Diawara az egyetlen, rotáción is kívülre eső játékos, akinek csapatot kellene találni. (És amennyiben Belotti érkezik, Shomurodovnak, akiről a Bolognával folyik a tárgyalás).
A keret
Nagyon úgy tűnik, hogy Mourinho új Romájában gyakorlatilag minden posztra lesz minőségi csere, de legalábbis a rendelkezésre álló merítésből a portugál menedzser bőven tud majd úgy variálni, hogy egy-egy sérüléssel hatékonyan megbirkózzon. Sőt, bizonyos posztokon, például a bal szélen a Spinazzola-Zalewski kettősnél még csak nem is egyértelmű, ki lesz az első számú választás, így ideális esetben a játékosok egy egészséges rivalizálás keretein belül törekedhetnek a még jobb teljesítményre, hogy még több játékpercet kapjanak a szezon során.
Mint minden keretnek, természetesen a Romáénak is megvannak a korlátai. Mourinhonak egy középső védőre még legalább szüksége lenne, hiszen a háromvédős rendszeréhez jelenleg összesen négy bekk áll rendelkezésére. Míg az előző szezonban középpályásokat és támadókat is felhozott a Primaverából, hogy szokják a légkört vagy akár stabil kerettaggá váljanak, a hátsó alakzatban nem nagyon tesztelt saját nevelésű fiatalokat. A nyári felkészülési meccsek alatt kipróbálta itt néhányszor az eredetileg balbekk Matias Vinát, így nem kizárt, hogy ő lehet a vészmegoldás, miután a bal szélre már biztosan nem férne be, de egy stabil középső védő azért egyértelműen jobb alternatívát jelentene az uruguayinál.
A felkészülés
A Roma összesen 6 hivatalos barátságos mérkőzést játszott a felkészülés alatt, igen vegyes eredményekkel, de a szurkolók összességében nagyon bizakodóak lehetnek a hétvégi szezonrajttal kapcsolatban. A Sporting ellen ötgólos meccsen kapott ki a csapat július 19-én, és bár akkor még csak Matic és Celik játszott az új igazolások közül, Mourinho azóta folyamatosan elkezdte beépíteni a többieket is. A Tottenham elleni győzelem alkalmával már Dybala is kezdett (sőt, gólpasszt is adott), míg a Shakhtar elleni vasárnapi mérkőzésen Wijnaldum is bemutatkozhatott.
Tudjuk, a felkészülési meccsekből messze menő következtetéseket nem szabad levonni, de azért már bőven láthatók a jelei annak, mire is lehet majd számítani az idényben ettől az új Romától. Dybala parádés, váratlan egyéni villanásaiért és kreativitásáért, Matic kiváló fizikai adottságai, jó helyezkedése és mélységi labdái miatt érkezett, ezekből pedig azért mind kaptunk már egy kis ízelítőt az elmúlt hetekben. A rendkívül magas játékintelligenciával rendelkező és nagyon mozgékony Wijnaldum a játék fázisai közötti váltásban, a letámadásban és a labdaszerzésben is kulcsszerepet vállalhat, ezeket a tulajdonságait fejlesztette ugyanis szinte tökélyre a holland a Klopp-iskolában.
A játékosok közti kémia a támadásokban a Shakhtar ellen egy-egy ízben már nagyon jól működött, érdemes megnézni például a csapat első gólját megelőző egyérintős összjátékot vagy Mancini gólját az első félidő hajrájában.
Ami védekezést illeti, ebben a szegmensben fejlődött talán a legnagyobbat a Roma Mourinhoval az előző szezonban, a Spurs ellen pedig ismét bebizonyosodott, hogy a csapat képes végre foggal-körömmel megtartani az előnyt, ha kell, akár olyan klasszisok ellen is, mint Son vagy Kane. Hiába a 67-33%-os labdabirtoklási arány az angolok javára, a tény, hogy Conte együttese nem tudta eltalálni Patricio kapuját, igazán elismerésre méltó.
Elvárások a 2022/23-as idényre
A Farkasoknak volt némi szerencséjük a bajnoki sorsolással, hiszen előbb Salernóba látogatnak, majd a Cremonesét fogadják odahaza, így minden esélyük megvan egy tökéletes kezdésre, ami önbizalmat adhat rögtön a szezon legelején. A csapat a 3. fordulóban viszont már Torinóban rangadózik a Juventusszal. Ugyan a Fonseca-éra alatt kialakult rangadófóbia az előző idényben a Lazio és az Atalanta ellen megtört végre, Allegriéket egyszer sem tudta legyőzni a Roma. Az Inter ellen bántóan sima meccseken kaptak ki, és a bajnok Milan is mindkét alkalommal legyőzte őket a bajnokságban. Márpedig ahhoz, hogy valódi fejlődésről, netán Scudettóról beszéljünk, a legjobbakat is meg kell vernie a Romának.
Ami a konkrét elvárásokat illeti, egyértelműen kijelenthető: az együttesnek Bajnokok Ligája-helyezést kell elérnie, ez nem is lehet kérdés. Ha ez nem sikerül, nem igazán könyvelhető el sikeresként a csapat szezonja. A legjobb 4-be kerülés már csak azért is reális cél, mert például a Napoli kerete papíron gyengült, a Juventus pedig Pogba sérülése miatt még talán Di Maria érkezésével sem erősödött egyértelműen.
A Roma kerete jobb lett annyival, hogy az Európa-liga egyik nagy esélyesévé lépjenek elő, a Konferencia-liga utáni sikert követően pedig ha esetleg ezt a tornát is megnyernék, az újabb óriási mérföldkő lenne a klub történetében.
Összegzés
Úgy tűnik, José Mourinho most végre igazán a saját elképzelései szerint formálhatta meg a csapatát, Friedkinék minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a klub erőforrásainak megfelelően teljes mértékben kiszolgálják a portugál menedzsert. A lehetőség tehát adott, kifogásnak itt már nincs helye, és talán az előttünk álló szezonban dől majd el végképp, hogyan ítéli majd meg a világ a Special One-t.
Kulcskérdés lehet, hogyan kezel majd Mourinho egy-egy hullámvölgyet vagy esetlegesen becsúszó kínos vereséget, és hogy megbomlik-e emiatt az a csodálatos kapcsolat, amit az elmúlt szezonban kialakított a csapatával. Ne feledjük el, hogy a Bodo elleni 6-1 után nyilvánosan nekiment a játékosainak, felidézve egy pillanatra azokat a történeteket, amelyek róla és az állítólagosan általa megutált és mellőzött korábbi játékosairól keringenek a régmúltból. A norvég meccs utáni esettől eltekintve azonban a portugál mester egészen más arcát mutatta a Románál, viselkedése és reakciói, például az, ahogy elsírta magát a serleggel a kezében arról árulkodik, hogy itt végre tényleg megtalálta a helyét és valódi önmagát.
Az új játékosokkal, főleg Paulo Dybalával kapcsolatban meg kell jegyezni: nem szabad, hogy az érkezése hatással legyen például Abraham, Zaniolo vagy akár a kapitány, Lorenzo Pellegrini teljesítményére és önbecsülésére. El kell fogadni, hogy van egy új közönségkedvenc is, akinek ugyanúgy fogynak a mezei, akinek a nevét ugyanúgy skandálják majd a lelátóról, és akinek néha át kell majd engedni a pontrúgásokat káprázatos technikája miatt. A Roma-szurkolók szerencséjére azonban, amennyire ezt külsősként meg lehet ítélni, ebben a csapatban senkit nem fűt túl az egója – tényleg csak azt látni, ahogy az aktuális gólszerző körül úgy fonódnak össze a csapattársak, mintha az ő nevük jelenne meg a kijelzőn. Mourinhonak és stábjának pedig mindent meg kell tennie, hogy ez az öltözői légkör megmaradjon.
Rómában ezúttal tényleg grandiózus projekt épül, és minden jel – a csapat és a szakmai stáb, a közel 40 ezer bérletes, a folyamatosan színültig megtelő Olimpico és az a futballáz, ami most átjárja a város minden szegletét egyaránt arra utal: a Romanisták életének egyik legizgalmasabb szezonja kezdődik majd el négy nap múlva, amikor útjára indul a labda Salernóban.
Ami pedig a korábbiakat illeti: szezonelőzetes sorozatunkban olvashattatok már az Európába visszatérő Fiorentináról, az abszolút újonc Monzáról, a csúcsra visszavágyó Juventusról, a BL-be visszavágyó Atalantáról, a bajnoki címvédésre hajtó AC Milanról, valamint a tavalyelőtti bajnok Interről.