Serie A 2022-2023 szezonelőzetes: Inter
Szerző: Fan Gusto
2022. április 27. – szerda, Serie A 2021/22 – 20. forduló. A helyszín Emilia Romagna régió székhelye, Bologna. A hazai csapat koronavírusos megbetegedései miatt január hatodikáról elhalasztott találkozó 81. percében a Mihajlovics legénység otthonában vizitáló Inter előző idényének legjobbja, Ivan Perisic a saját ötösének vonalából végez el bedobást. Ártalmatlan szituáció. A labda érintés nélkül kerül oda a Handanovicsot ezen a mérkőzésen helyettesítő Ionut Radu kapushoz, aki elvéti a játékszert, – ezzel egyszersmind Gresko-i mélységekbe merül – Nicola Sansone, a Bologna támadója, pedig köszöni szépen, az üres kapuba pofozza azt. Az akkor még bajnoki címvédő milánói kék-feketék ezzel a szilveszteri összeállításokba kívánkozó találattal nyertes állásról vesztették el a mérkőzést, ugyanakkor innentől kezdve nem a saját kezükben volt a Scudetto sorsa.
A legendás magyar énekes, Máté Péter örökzöldjét idézve, ez volt az a momentum, amikor a bajnoki serleg, akár a szürke por, kihullott Simone Inzaghiék ujjai közül.
Oximoron
Hogy mi?! William Shakespeare által kedvelt nyelvi eszköz, azt jelenti; kizáró ellentét. Például: rettentő jó, élő halott, jéghideg forróság. Vagy mondjuk, dicsőséges bukás. Talán az utóbbi, elsőre furcsa szókapcsolat illik leginkább a kék-feketék előző évadára.
Ha az Inter 2021/22-es szezonját vizsgáljuk, akkor ne csak a fenti burleszkbe illő jelenetet idézzük fel, amire kétségkívül ki lehet hegyezni a bajnoki cím elbukását, hanem az Olasz Kupa egy évtized utáni elhódítását, a Juventus elleni remek sikert az Olasz Szuperkupa fináléjában vagy a régóta hőn áhított továbbjutást a Bajnokok Ligája csoportköréből. Tény, ami tény viszont, nehéz hatásos gyógyírt találni arra az Inter számára fájdalmas körülményre, hogy éppen a városi rivális Milan fosztotta meg őket a címvédés lehetőségétől. Az Inter mindenesetre kénytelen volt lenyelni a keserű pirulát, a Milannak való visszavágás vágya pedig már csak a Rossoneri játékosainak bajnoki ünneplése során bemutatott megosztó viselkedése miatt is fűtheti a Nerazzurrit.
A múltidézés után nézzük, mit hozhat a 2022/23-as szezon a 19-szeres bajnok számára, immáron a bűnbak Radu nélkül, de például ismét Lukakuval a fedélzeten.
Ki érti ezt?!
Az Intert súlyos pénzügyi gondok gyötrik. A kínai tulajdonosi háttér finoman szólva is ingatag lábakon áll. Nincs pénz igazolásokra. Törvényszerűnek kellene lennie, hogy az Inter egyre csak gyengül és megint a 2010-es évek közepén tapasztalható, egyebek mellett Kuzmanoviccsal, M’Vilával vagy Jonathannal fűszerezett posványba süllyed. Mégsem ez történik. Hogyhogy?!
Nem kérdés, az élet szabályszerűségeinek felülírásáért egy bizonyos Beppe Marotta felel. Az Inter sportigazgatója – egyelőre! – ezen a nyáron is csodát tesz és gyakorlatilag pénz híján tartja szinten Inzaghi mester keretét.
A távozók oldalán ki kell emelni a fent már említett, szenzációs előző szezont futó Ivan Perisicet. A horvát világbajnoki ezüstérmes követi Antonio Conte mestert a Tottenhambe. A korábban fontos láncszemek közül máshol folytatja még Matias Vecino, Alexis Sanchez és Arturo Vidal is. Na meg persze Andrea Ranocchia. És, hogy miért hangsúlyozom a Béka becenévre hallgató egykori olasz válogatott középhátvédet? Mert, ha Perisic távozása sportszakmai szempontból lehet komoly érvágás, akkor Ranocchia Monzába szerződése lélektani aspektusból érintheti érzékenyen az Intert. Ranocchia keveset játszott ugyan, de Inter-szíve, alázata és példamutatása hiányozhat a csapatból a nehéz időszakokban.
Veretes névsor hagyja tehát el a San Sirot, de az Inter szimpatizánsainak nincs okuk keseregni, hiszen, hogy az Emberek együttes dalát idézzem, “lehetne százszor is rosszabb”.
Már csak azért is, mert jövőre ismét kék-feketében rúgja a bőrt Romelu Lukaku, aki hős volt Milánóban, majd a csúfondáros Chelsea-be igazolása után az oldalsó ajtón somfordált vissza a Nerazzurri főhadiszállására aláírni a szerződését. Magától értetődő, hogy a belgának ismét el kell nyernie a milánói ultrák szimpátiáját. Érkezett még a tehetséges albán középpályás Kristjan Asllani, csatlakozott a kerethez Handanovic lehetséges utódja, a már télen átigazolt kameruni válogatott kapus André Onana és az Inter kedvéért Rómából Milánóba tette át a székhelyét Henrikh Mkhitaryan is. Ha pedig ehhez hozzátesszük, hogy a Perisic pótlására szerződtetett Gosens csúcsformája is várat még magára, akkor ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy ez a keret a tavalyihoz képest eddig erősödött vagy éppen gyengült?!
Persze továbbra is hallani arról, hogy a financiális problémák vezéráldozatokat követelhetnek, Skriniar vagy éppen Dumfries elvesztését pedig nehezen viselnék el a kék-feketék.
Kis pénz, kis foci?!
Puskás Ferenc helyett most a legendás Raimondo Montecuccoli hadvezért idézem, aki már a XVII. században megmondta, hogy a háborúhoz három dolog kell, pénz, pénz és pénz.
Ő akkor még nem tudhatta, hogy évszázadokkal később egy becsapósan pattogó bőrgolyót is azok fognak majd a legügyesebben rúgni, akiknek az előző három dolog a rendelkezésükre áll. Na, az Internél ezek nincsenek meg, de azért ne becsüljük le őket. Simone Inzaghi egy év topcsapatnál eltöltött tapasztalattal felvértezve vezetheti csatába az övéit és ne legyenek kétségeink, az Inter kerete továbbra is az egyik, ha nem a legerősebb a Serie A mezőnyében. Ha nagy változás nem történik, akkor csalódást keltő lenne, ha az Inter legalább nem ismételné meg az előző szezonban elérteket.
Ami pedig a korábbiakat illeti: szezonelőzetes sorozatunkban olvashattatok már az Európába visszatérő Fiorentináról, az abszolút újonc Monzáról, a csúcsra visszavágyó Juventusról, a BL-be visszavágyó Atalantáról, valamint a bajnoki címvédésre hajtó AC Milanról.