Serie A 2022–2023 szezonelőzetes: Fiorentina
Szerző: Adamo
Lassan megkezdődik a visszaszámlálás, augusztus 13-án kezdetét veszi az olasz bajnokság (Serie A) soron következő idényének küzdelemsorozata.
A Fiorentina csapata hat év után visszatérhet ősszel a nemzetközi porondra, miután egy izgalmas szezonhajrá végén megelőzték az Atalantát a hetedik helyért folytatott vetélkedésben. Az elmúlt években rendre közelebb voltak a kieséshez, mint a nemzetközi kupainduláshoz. Vincenzo Italiano tavaly nyári megjelenésével és néhány abszolút tudatos, minőségi igazolással világos csapatépítés kezdődött, amely már az első idényben kézzel fogható eredményt hozott. Mindez egyértelműen pozitív jövőképet fest az egyébként meglehetősen kétes megítélésű klub elé.
Annak ellenére, hogy a csapat lehetőségei korlátozottak, tavaly ki tudták hozni a bennük rejlő maximumot. A Fiorentina aligha várható, hogy egyhamar visszatérjen arra a szintre, amelyen mondjuk Gabriel Batistuta vagy Rui Costa idejében tartózkodott. Egyszerűen, ha valaki jól teljesít náluk, azt elviszik a tehetősebb csapatok. Rendszerint ráadásul a Juventus, akiket arrafelé már nagyon nem szeretnek. Elég csak az elmúlt években Federico Bernardeschi, Federico Chiesa vagy legutóbb Dusan Vlahovic esetére gondolni. Az értékesítésre került játékosokból mindig újra kell építkezni, pótolni őket, ami nem biztos, hogy minden esetben elsőre sikerül és visszavetheti a folyamatot. Azonban joggal bízhatnak benne, hogy mostanság egyre tudatosabban választanak játékosokat és a tavalyi szezon már egy megfelelő kiindulási alap lehet a további reményteli szerepléshez.
Új gólfelelős a fedélzeten
A „violák” legnagyobb nyári fogása Luka Jovics megszerzése volt. A szebb napokat is látott szerb gólgyáros még mindig csak 24 éves, ráadásul egyelőre teljesen ingyen vették őt kölcsön a Real Madridtól. Nyilvánvaló, hogy a „királyi gárdában” nem tudott élni a lehetőséggel, de a Bundesligában annak idején 17 gólos szezonra futotta (amely mellett még az El-ben is betalált tízszer). Bízhatnak benne, hogy nem felejtett el focizni és egy feljebb vágyó kisebb olasz csapatban ismét megközelítheti a legjobb formáját. Saját bevallása szerint 40 gólos szezonra készül. Ennek a megvalósításában azért nem lehetünk biztosak, de számtalan játékos esetében láttuk már, hogy Olaszországban újjászületnek. Ráadásul Jovics még mindig fiatal, akár Serie A-szinten is meghatározó szereplő lehet. Persze, a bukás lehetősége is éppúgy benne van a feltűnésében, de mivel ingyen volt, egy próbát megért.
Rajta kívül náluk tér haza az Atalantától kölcsönben Pierluigi Gollini a meg nem valósult PL-kaland után. A már talán inkább a zenei pályára fókuszáló kapus a legjobb formájában akár még kihívást jelenthet Terracciano számára a Fior gólvonala előtt. Az is lehet, hogy úgy gondolkodnak, hogy más lesz az első számú kapus a bajnokságban és más a nemzetközi kupában. Továbbá megszerezték a brazil jobbhátvédet, Dodót a hónapok óta játék nélküli Sahtartól. A középpályának a Juventustól érkező Rolando Mandragora adhat némi kreativitást, aki kisebb csapatokban azért már meg-meg tudta mutatni magát, bár a hosszútávú jó teljesítménnyel rendre adós maradt.
Kölcsön után elköszönő távozók
A csapat szerb hátvédje, Nikola Milenkovics jövőjét évek óta kétségek övezik, könnyen előfordulhat, hogy a piaczárást megelőzően még elviszik őt – állítólag az Inter és a Juventus is akarja. Közel sem biztos a megtartása, inkább azzal számolhatunk, hogy valakit még majd hozniuk kell a helyére. Aki viszont már biztosan távozott, az a kölcsön után nem véglegesített Lucas Torreira. Az uruguayi középpályás szívesen maradt volna és jól is teljesített tavaly, mégsem szerezték meg őt az Arsenaltól és azóta is az új klubját keresi. Ugyancsak a kölcsön végeztével tért vissza előző csapatához Álvaro Odriozola (Real Madrid) és az egykor nagy reménységnek induló Krzysztof Piatek (Hertha BSC). Előbbi nagyobb, utóbbi abszolút nem veszteség. Szerződése lejártával búcsút intett a csapatnak a hazatérő tapasztalt szélső José Callejón, a már eddig is kölcsönben lévő Erick Pulgartól pedig végleg megváltak.
Bizonytalanságok, kulcskérdések
Az említett két szerb labdarúgó szerepe kulcskérdés lehet a következő szezonban. Milenkovics maradása vagy távozása esetén a pótlása, illetve Jovics góltermésén sok minden múlhat. A középpályára bár érkezett az említett Mandragora, aki még meghatározó szereplő lehet, de nem valószínű tőle egy Chiesa-féle áttörés, mint ahogyan Gaetano Castrovilli helyettesítése is megoldhatatlan lehet számára. A „violák” első számú karmestere idő előtt fejezte be az előző idényt sérülése miatt és várhatóan az újat sem kezdheti el időben. Az optimista becslések szerint szeptember-október táján csatlakozhat. Mondanunk sem kell, egy hosszú kihagyás után nem magától érthetődő, hogy ott folytatja, ahol abbahagyta. Nagy szükség lenne a jó formájára, mert nélküle ebben a csapatrészben sebezhetőnek tűnnek. Neki kéne viselnie a karmesteri pálcát. Nicolás González első firenzei éve elég jól sikerült, az argentin szélső képes váratlan megmozdulásokra, ugyanakkor ő sem kimondottan a játékot szervezi, legfeljebb színezi azt.
Italiano karizmatikusan irányítja a csapatot, az Ekl-ben pedig akár egy hosszabb menetelésre is nyílhat esélyük. A kettős terhelés és a fenti bizonytalanságok nyilván olyan új kihívások lesznek, melyekkel szembe kell majd nézniük és sikeresen kell megvívni, ha a megszokottnál magasabb polcra szeretnének kerülni.
Összességében a tavalyi hetedik helyről való feljebb lépés, de talán még annak megismétlése is bravúr kategória lenne – ám nem lehetetlen. Ha folytatják a kemény munkát és szerencséjük lesz (mondjuk Jovics beválik és Castrovilli mielőbb visszatér), akkor képesek lehetnek a nagyok dolgát is megnehezíteni, de a top4 közelébe aligha kerülhetnek.