Avanti ragazzi di Buda!
Szerző: Benedicto
"Avanti ragazzi di Buda,
Avanti ragazzi di Pest,
Studenti, braccianti, operai,
Il Sole non sorge più ad Est!"
Előre, budai srácok! Előre, pesti srácok! Diákok, munkások, polgárok, a Nap többé nem kel fel keleten!
Talán nem túlzás azt állítani, hogy minden magyar ember hallotta már legalább egyszer a fenti sorokat. Talán a jelentését, történetét sem kell részletezni: elsősorban a Lazio szurkolói, de sokszor más csoportok is rendszeresen éneklik Olaszországban a dalt, amely a magyar szabadságról, a magyar bátorságról, a magyar fiatalok tiszteletéről szól. A dal az 1956-os forradalom emlékére és tiszteletére született, és ma, 65 évvel a forradalom után is elválaszthatatlan az olasz szurkolói kultúrától.
De miért énekelnek Olaszországban a magyar szabadságharcosokról? Miért emlékeznek meg a mai napig egy olyan eseményről, amely az olaszok számára nem bírt gyakorlati jelentőséggel, és nem befolyásolta jelentősen Itália történelmét sem? Fasiszta induló, vagy tisztelgés a hősök előtt? Utánajártunk az Avanti ragazzi di Buda! történetének.
“Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”
1956. október 23-án, ma 65 éve robbant ki a magyar nép máig utolsó nagy forradalma. Az ország fegyvert fogott a sztálinista rezsim, az elnyomás, a terror, a diktatúra ellen. A felkelést a szovjet tankok és fegyverek végül a több hetes hősies küzdelem ellenére vérbe folytották. Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
Csend lett. Fájdalom, megtorlás, rettegés, és a diktatúra további évtizedei következtek. Nem célunk történelemórává alakítani a cikket – a történteket pedig természetesen ti is ismeritek.
A forradalom leverése után Magyarországon évtizedekig szinte még az 1956-os évszámot kiejteni is halálos ítéletnek számított, a szovjet kommüniké pedig következetesen ellenforradalomként hivatkozott az eseményekre. Ebben a közegben, a világon dúló hidegháború időszakában született meg Olaszországban egy dal, amely bátran kiállt a magyar szabadságharc mellett, és harsogva dicsőítette a magyar hősöket – ez volt az Avanti ragazzi di Buda.
“De most sokan kérdik: mi történt? | Ki tett itt csontból, húsból törvényt?”
A dalt Pier Francesco Pingitore szerezte 1966-ban, a forradalom 10. évfordulójára, saját elmondása szerint “a történteket övező intézményes hallgatás” ellen való tiltakozásul. A szöveghez Dimitri Gribanovski szerezte a dalt, Pingitore pedig első alkalommal a Bagaglino színházban tartott politikai műsorban mutatta be művét, amely először a római egyetemisták körében vált népszerűvé. A mű egyébként az eredetihez képest végül másabb dallammal, és részben módosult szöveggel terjedt el a világon.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a nótát a Lazio szurkolói tették híressé Olaszországban, és így a világon is. Az Avanti ragazzi di Buda a 80-as években kezdett elterjedni a Sasok szurkolói között, amiről korábban a csapat akkori egyik vezérszurkolója, Fabrizio Piscitelli is megemlékezett:
“Az a legszebb az egészben, hogy nagyjából tízen kezdtük el, vagy legfeljebb húszan, a végén pedig már tízezren énekelték velünk.”
A dal ezt követően megállíthatatlanul terjedt el Olaszországban. A Lazio azóta sem feledkezett meg róla, pedig ma már kevés olyan arcot látni a Sasok meccsein a lelátón, aki még emlékezhet 1956 őszére.
“Ilyen nagy dolog a Szabadság?”
Természetesen a politikai felhangok a mai napig rendszeresen felmerülnek a dallal kapcsolatban. Olaszországban egyébként is nagy hagyomány a futballszurkolást a politikával keverni, és míg vannak hagyományosan szélsőbalos szurkolói csoportok is, addig a Lazio ultrái mindig erősen jobboldalinak számítottak. A csapat meccsein még ma is rendszeresen találkozhatunk karlendítésekkel, rendszeresen megjelennek a drukkerek körében önkényuralmi jelképek, illetve számos ultra vall radikális, szélsőjobboldali nézeteket.
Nem nehéz tehát belelátni a politikát a dal sikerébe, hiszen a magyar fiatalság 1956-ban a kommunizmus ellen fogott fegyvert, egy ilyen ügyet pedig egy szélsőjobbos csoport nyilván szívesen tűz képzeletbeli zászlajára.
Az érintettek jó része viszont ennek mindig ellentmondott. Maga Fabrizio Piscitelli is cáfolta, hogy a dalt ilyen indíttatásból honosították volna meg a lelátókon, a Lazio Sportegyesület egykori alelnöke, Federico Eichberg pedig úgy fogalmazott:
“Ez a dal a szabadságot hirdeti és a magyar nép bátorságát, nem hirdet semmilyen más eszmét, semmilyen ellenkező előjelű diktatúrát. A szabadságot és a magyar nép büszkeségét énekli meg.”
Mindenesetre a dal ideológiáktól függetlenül lett népszerű nem csak Róma kékebbik felén, de gyakorlatilag egész Olaszországban, és bár sokan egy az egyben a Lazioval azonosítják, időnként tisztelgésként más csapatok szurkolói között is felcsendülnek az ismert dallamok.
Hogy a máig töretlen népszerűséget a politikai hovatartozás okozta, vagy valóban a hősök előtti tisztelgés, a dal magával ragadó dallama, és a több ezres tömeg éneklése által keltett fantasztikus atmoszféra az oka, talán sosem fogjuk tudni egyértelműen eldönteni, de talán nem is kell. Ha lecsupaszítjuk az ideológiákat és az egyéni véleményeket, a lényeg végülis ez marad: Olaszország stadionjai a mai napig az apáink, nagyapáink előtti tisztelgéstől zengenek. Az Avanti ragazzi di Buda egy főhajtás Magyarország, tisztelgés a bátorság, a hősiesség, a hazaszeretet előtt.
Tisztelet a hősöknek!
Avanti ragazzi di Buda!
Avanti ragazzi di Buda,
avanti ragazzi di Pest,
studenti, braccianti, operai
il sole non sorge più ad Est!
Abbiamo vegliato le notti
le notti di cento e più mesi,
per l’alba radiosa di ottobre,
quell’alba dei giovani ungheresi.
Ricordo tu avevi un moschetto
su, portalo in piazza, ti aspetto,
nascosta tra i libri di scuola
anch’io porterò una pistola.
Sei giorni, sei notti di gloria
durò questa nostra vittoria;
al settimo sono arrivati
i russi con i carri armati.
I carri ci schiaccian le ossa,
nessuno ci viene in aiuto.
Sull’orlo della nostra fossa
il mondo è rimasto seduto.
Ragazza non dire a mia madre
che io morirò questa sera;
ma dille che vado in montagna
a che tornerò in primavera.
Compagni il plotone già avanza,
già cadono il primo e il secondo
finita è la nostra speranza,
sepolto l’onore del mondo.
Avanti ragazzi di Buda,
avanti ragazzi di Pest
studenti, braccianti e operai,
il sole non sorge più all’Est
Avanti ragazzi di Buda,
avanti ragazzi di Pest,
studenti, braccianti, operai
il sole non sorge più ad Est!
Előre, budai srácok!
Előre, budai srácok!
Előre, pesti srácok!
Diákok, munkások, polgárok,
A Nap többé nem kel fel keleten!
Száz éjszakát virrasztottunk át,
És hónapokon át álmodtunk
Azokról a ragyogó októberi napokról,
A magyar fiatalok hajnaláról.
Emlékszem, volt egy puskád,
Lehoztad a térre, vártam rád,
A tankönyveim közé rejtve
Én is hozok egy pisztolyt.
Hat dicsőséges nap és éjszaka,
A győzelmünk napjai,
De a hetedik nap megérkeztek
Az oroszok és a tankjaik.
A tankok összetörték a csontjainkat,
És senki sem hozott segítséget,
A sírunk szélén ülve
A világ csak figyelt.
Kislány, ne mondd el anyámnak,
Hogy ma éjjel meghalok,
Mondd neki, hogy a hegyekbe megyek,
És tavasszal visszatérek.
A bajtársaim már az osztag előtt állnak,
Elesik az első és a második,
Reményünknek vége,
Eltemette a világ dicsősége.
Előre, budai srácok!
Előre, pesti srácok!
Diákok, munkások, polgárok,
A Nap többé nem kel fel keleten!
Előre, budai srácok!
Előre, pesti srácok!
Diákok, munkások, polgárok,
A Nap többé nem kel fel keleten!