Nyílt levélben üzent társainak Leonardo Spinazzola
Szerző: Benedicto
Az első meccseken csapata és egyben az Eb egyik legjobbja volt, de a sors úgy akarta, hogy ne lehessen ott a pályán ma este Leonardo Spinazzola.
A belgák ellen súlyos sérülést szenvedő Spinazzola azóta már átesett a műtéten, megkezdte rehabilitációját, tegnap pedig a csapattársakkal tartott Londonba, ahol a Wembley lelátóján szurkol majd az Azzurri Eb-győzelméért.
Spinazzola a finálé előtt nyílt levelet írt társainak, melyet a La Stampa közölt.
“Ha visszamehetnék az időben, megint sprintelnék a labdáért. Százszor is újra megtenném, megpróbálva akár csak egyetlen métert is nyerni az ellenfél ellen, és a magunk javára fordítani a meccset. Semmi különös nincs ebben, ezek az Azzurri szabályai.
Végülis csak akkor lépsz ki a pályára, ha készen állsz rá, hogy a lelkedet odaadd a csapattársaidért. Ez a sérülés levett engem a pályáról, de nem tudott elválasztani a csapattársaimtól. Még a csupán 3 éves fiam, Mattia is megértette, hogy az apukája nem maradhat ma otthon a kanapén, hogy megnézze vele a meccset.
Izgatott vagyok, nem is tudom elrejteni. Amikor felszálltam a repülőre, úgy éreztem, mintha egy kicsit újjászületnék. Néhány óra múlva ott leszek a pályán a csapattársaimmal, és a lelátón az egész országgal. Lehetett volna jobb is, de rosszabb is.
A Wembley-ben az Európa-bajnokság utolsó nagy csatáját fogjuk megvívni. Egy tornáét, amelynek az emlékét örökre megőrzöm majd magamban. Nagy utat tettünk meg a Stadio Olimpico varázslatos estéitől a futball szentélyében a házigazdák ellen lejátszott meccsig.
Az én esetemben pedig a sors még néhány kilométert hozzátett ehhez az utazáshoz: ez volt a szenvedés szakasza Finnországban, ahol rendbehozták az Achillesemet.
Most pedig készen állok. Úgy érzem, még mindig sokat tudok adni. Néhány hónap múlva visszatérek majd a pálya szélére, de szeretek arra gondolni, hogy ma este mindannyian együtt sprintelünk majd.
Eljátszottam a gondolattal, ahogy Bryan Cristante, az első csapattársam, aki vigasztalt a sérülésem után, a magasba emel valami olyat is, ami sokkal értékesebb a fejemnél. És most itt vagyunk. Forza Azzurri!”