It’s coming, Rome! Anglia-Olaszország előzetes
Szerző: scribacchino
Eljött a várva-várt nap, Olaszország ma este a Wembleyben mérkőzik meg az angolokkal Európa trónjáért.
Út a döntőig
Olaszország döntőbe vezető útjáról korábbi előzeteseinkben már részletesen írtunk, de olyan jó érzés újra leírni ezeket a sorokat: Mancini fiai makulátlan teljesítménnyel, kapott gól nélkül jutottak tovább csoportjukból, hosszabbításban győzték le a vártnál sokkal szívósabb osztrákokat a nyolcaddöntőben, majd parázs meccsen, a hajrában hősies védekezéssel nyertek Belgium ellen. A spanyolok elleni elődöntő már egészen friss élmény: a tornán először tűnt úgy igazán, hogy bajban lehet az Azzurri, hiszen Luis Enrique csapata mezőnyfölényben játszott, végül Chiesa és Morata gólja után 1-1-el zárult a rendes játékidő, a hosszabbításban nem született döntés, a tizenegyespárbajt pedig Morata hibája és Jorginho elképesztően higgadt büntetője után Olaszország nyerte.
Ami az angolokat illeti, a “Háromoroszlánosok” a torna elején nem voltak túlságosan harapós kedvükben: a horvátok ellen még kiizzadták a sikert a biztonsági játékkal, Skóciával csak egy csalódást keltő döntetlenre futotta Southgate csapatának erejéből. A hőn áhított gól a csehek ellen is megjött Sterlingnek köszönhetően, de a mutatott játékkal a szurkolók a győzelem ellenére sem lehettek maradéktalanul elégedettek. Eljött azonban az első igazi skalp: a csapat feljebb tudott kapcsolni a németek elleni meccsre, és 2-0-ás győzelmével sikeresen vette az első igazi akadályt a nyolcaddöntőben. Azt már előre tudni lehetett, hogy a jóval kedvezőbb sorsolás miatt Angliának könnyebb dolga lesz a továbbiakban, de ne legyünk rosszmájúak: a csapat nagyon meggyőző játékkal ütötte ki Ukrajnát a legjobb 8 között, az elődöntőben pedig, bár bekapták az első góljukat a tornán, és egy minimum véleményes tizenegyessel is nekik kedveztek, azért összességében megérdemelten harcolták ki a döntőbe jutást Dánia ellen.
A két karmester
Nem lehet kérdés, melyik csapat szövetségi kapitánya várhatja nagyobb tapasztalattal az idei döntőt. Gareth Southgate eddig klubszinten csupán egyetlen csapatnál, a Middlesbroughnál dolgozott korábban, 12 évvel ezelőtt, később pedig az U21-es angol válogatottat menedzselte 3 éven keresztül.
A watfordi születésű szakember sok kritikát kapott az elmúlt időben biztonsági játéka miatt, amire azért a torna hajrájában rácáfolt, összességében pedig egyértelműen ő hozta el a rég várt változást hazája számára azzal, hogy a 2018-as vébén az elődöntőbe vezette csapatát.
Roberto Mancini munkásságát senkinek sem kell bemutatni: bajnoki cím és FA-kupagyőzelem a Manchester Cityvel, Török Kupa-elsőség a Galatasaray élén, valamint 3 olasz Scudetto és négy Coppa-győzelem.
A mester irányításával a Squadra Azzurra jelenleg egy 33 meccses veretlenségi sorozatot tart, és ha megnyeri a döntőt, illetve az ezt követő első tétmeccsét, beállítja Brazília és Spanyolország világrekordját.
Taktika, csapathírek, várható kezdők
Southgate minden bizonnyal a jól bevált 4-2-3-1-es formációban küldi hadba az övéit. A védekezésért középen az eddig sziklaszilárd Stones-Maguire kettős felel majd, de meg kell említeni az eddig remekül teljesítő Luke Shaw-t is a balon, akinek a védekezés megszervezésén kívül a helyzetek kialakításában is kulcsszerepe volt a tornán. A középpályán a nem túlságosan tapasztalt, de nagyon megbízható Rice-Phillips duó kezdhet, a 10-es szerepben pedig Mason Mount szervezi majd a támadásokat, elsősorban Sterlinget és Kanet helyzetbe hozva. A jobb szélen nagy kérdés, hogy Sakának vagy Sanchonak szavaz-e bizalmat az angolok mestere, persze sebességben és robbanékonyságban egyiküknél sincs hiány.
Az angoloknál egyetlen új sérülttel kell számolni: Phil Phoden valószínűleg nem lehet ott a csapattal ma este, és bár a Manchester City fenegyereke kiváló formában zárta a klubszezont, Southgatenél nem számít alapembernek, ez pedig a teljesítményén is meglátszott, így a hiánya talán nem jelent nagy érvágást csapatának.
Olasz részről szerencsére nincs hír újabb sérültről, bár Spinazzola hiánya továbbra is érzékenyen érintheti a csapatot. A Roma szélsőjét Emerson pótolja majd, és nem kizárt, hogy elsősorban az ő oldalán próbálnak majd utat találni az angolok a szélen.
Mancini természetesen a 4-3-3-as felállást alkalmazhatja majd, hátul a remekül beilleszkedő, hősiesen védekező Di Lorenzoval, illetve Bonuccival és az őt a feleségénél is jobban ismerő Chiellinivel, akiknek ezúttal a legutóbbi 3 meccsén 4 gólt szerző Kane-t kell megállítaniuk.
Középen továbbra is Jorginho szervezi majd a játékot remek passzaival, miközben a szintén kreatív és agilis Barella-Verratti kettős igyekszik majd letámadással nyomás alá helyezni az angolokat. A kérdéses poszt az olaszoknál is sokáig a jobb szélső támadóé volt, mostanra azonban eldőlt, hogy Federico Chiesát jelenlegi formájában nem lehet leültetni a padra. A Juve támadója az osztrákok és a spanyolok ellen is betalált, így szinte biztosan ő kezd majd az említett poszton. Az egyetlen fejtörést Immobile formája okozhatja Mancininek, de várhatóan a döntőben így is neki szavazhat kezdőként bizalmat a mester. Egyesek szerint az sem kizárt, hogy ha a szükség a mérkőzés közben úgy kívánja, a kapitány kever egyet a kártyáin, és Insignét hamis kilencesként, Berardi és Chiesa mögött alkalmazza majd.
Várható kezdők:
Olaszország: Donnarumma; Di Lorenzo, Bonucci, Chiellini, Emerson; Barella, Jorginho, Verratti; Chiesa, Immobile, Insigne
Anglia: Pickford; Walker, Stones, Maguire, Shaw; Rice, Phillips; Saka, Mount, Sterling; Kane
A két csapat múltja
Olaszország és Anglia két legutóbbi találkozója egyaránt felkészülési mérkőzés volt, és mindkettő 1-1-es döntetlennel zárult. 2014-ben játszottak utoljára tétmeccsen, a vb csoportkörében, az olaszok pedig, bár nyertek, később Angliával együtt búcsúztak a csoportkörben.
Olasz részről kedves emlék a 2012-es negyeddöntő tizenegyespárbaja, ahogy többek között Pirlo szemtelen büntetőjével ment tovább Olaszország; Anglia egyébként 1977 óta nem nyert utoljára az Azzurri ellen tétmeccsen!
It’s coming, Rome!
Southgate csapatának 2018-as menetelésekor az angolok elővették egyik régi slágerüket, az 1996-os “Three Lions” vagy “It’s coming home” című nótát, utalva arra, hogy a futball végre hazatérhet “igazi” otthonába, ha a válogatottjuk 1966 után először újra a magasba emelheti a világbajnoki serleget. A dalt természetesen most is felkapták, az olasz média azonban tökéletesen válaszolt az “It’s coming, Rome!” verzióval.
Mi is ezt dúdolgatjuk már napok óta, és szívből reméljük, hogy este 11 környékén már torkunk szakadtából üvölthetjük…
Forza Azzurri!