Ellenfélmustra: Spanyolország

Szerző: Benedicto


Ennek a napja is eljött: 9 év és a németek elleni diadal után ma este újra elődöntőt játszik egy nagy tornán Olaszország. Az ellenfél ezúttal Spanyolország lesz, egy régi nagy ellenfél próbálja megállítani az eddig csodásan menetelő Azzurrit.

A háromszoros Európa-bajnok spanyolok ellen számtalan nagy csatát megvívott már az olasz válogatott, ma este pedig újabb lappal bővül a közös törénelemkönyv. Szokásunkhoz híven ezúttal is megmutatjuk, mit érdemes tudni az aktuális ellenfélről: nagyító alatt Spanyolország.

Hispán bikák

Spanyolország évtizedeken keresztül töltött be nagyjából az angol válogatotthoz hasonló szerepet a világfutballban: bár mindkét válogatott hagyományosan a világ legjobbjai közé tartozott, a világ legjobb játékosai közül sokan e két nemzetet képviselték, és a két nemzeti bajnokság is a legjobbak közé tartozott, de a válogatottnak nagy tornákon (szinte) soha nem jött ki igazán a lépés.

A kivételt az angolok esetén az 1966-os világbajnokság jelentette, a spanyolok “66-os vébéje” pedig a két évvel korábbi, 1964-es, hazai rendezésű Európa-bajnokság volt nagyon sokáig. Magyarra fordítva minden idők második kontinenstornája volt nagyon sokáig az egyetlen nagy torna, amit Spanyolország meg tudott nyerni.

1964-ben a spanyolok az akkor még négy csapatos tornán a magyar válogatott ellen nyerték meg hosszabbításban az elődöntőt, majd a szovjetek elleni döntő 2-1-es megnyerésével hódították el a trófeát.

Spanyolország most már 11. Európa-bajnokságán szerepel, egyel több alkalommal voltak tehát résztvevők, mint a Squadra Azzurra. Az 1964-es diadal után viszont sokáig hiába vártak az újabb sikerre: 1984-ben elbukták a franciák elleni döntőt, ezt leszámítva viszont 2008-ig még az elődöntőt sem sikerült soha elérniük.

2008-ra aztán beérett a spanyolok nagy generációja, és zsinórban 3 világeseményen senki nem tudta letaszítani őket a trónról. A 2008-as Eb-t a németek ellen nyerték meg, a 8 között büntetőkkel ejtve ki az olaszokat, majd 2010-ben Hollandia ellen lettek világbajnokok. 2012-ben aztán az olaszok elleni 1-1-el kezdték a tornát, de a fináléban újra összefutó két csapat csatáját akkor simán, 4-0-ra nyerték a hispánok.

2016-ban az Azzurri valamelyest visszavágott, és a legjobb 16 között búcsúztatta Ramosékat, így tehát mindkét csapatnak van miért törlesztenie ma este.

A szövetségi kapitány

A spanyol válogatott szövetségi kapitányát több okból is jól ismerhetjük. Luis Enrique a 90-es években és a 2000-es évek elején a Real Madrid, a Barcelona és a spanyol válogatott játékosaként is számos emlékezetes csatát megélt olasz csapatok ellen, az 1994-es vb-negyeddöntőben Tassotti könyököse az orrát is eltörte.

2011-ben aztán nagyon fiatal, kezdő edzőként Olaszországban is kipróbálta magát, de a Roma élén csúfosan zárult a kalandja, hiszen csupán 7. helyre vezette a Farkasokat, így lemaradt az európai kupákról, majd az idény végén el is hagyta az együttest.

Alig 2 évvel később viszont a Barcelona vezetőedzője lett, ahol edzői karrierje eddigi legsikeresebb időszakát töltötte, és a Barca 2015-ös triplázását a Juventus elleni, berlini BL-döntő megnyerésével tudta teljessé tenni.

A játékosok

A spanyol válogatott gyenge kerettel talán még sosem vágott neki egy nagy tornának sem. Nincs ez persze másként most sem, mégis, a hispánok generációváltása tökéletesen megfigyelhető az idei csapaton.

Nem túlzás azt mondani, hogy a spanyol keretből jelenleg hiányoznak az igazi világsztárok, és bár tele vannak kiváló labdarúgókkal és őrületes tehetségekkel, ezt a spanyol keretet talán semmilyen szempontból nem lehet például a 2012-es csapathoz hasonlítani.

Az olyan korábbi extraklasszisok vagy épp hatalmas vezérek közül, mint Iniesta, Xavi, Raúl, David Villa, Sergio Ramos, Fernando Torres, Casillas, Puyol, Piqué vagy Busquets, ma már csak utóbbi tagja a spanyol keretnek. Éppen Busquets az egyetlen, aki 100-nál több válogatott meccsel rendelkezik a mostani csapatból, de a kerethirdetéskor például a 26-ból 18 játékos még a 30 válogatott meccset sem érte el a behívottak közül.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne alkotnák kivétel nélkül rendkívül minőségi labdarúgók a spanyol keretet, de a korábbi extra mellett ezúttal az igazán nagy rutin is hiányzik a megfiatalított csapatból.

Az “olaszok

Mindössze két Serie A-s légiós tagja Spanyolország keretének a tornán. A napolit erősítő Fabian Ruiz csupán kiegészítő ember, három meccsen lépett eddig pályára csereként a tornán, összesen 67 percet kapott.

Alvaro Morata viszont a rengeteg kritika ellenére alapembere Enrique csapatának. A Juventus támadója mind az öt eddigi spanyol meccsen kezdő volt, összesen 393 percet játszott, és két gólt is szerzett már a tornán. Morata ennek ellenére rengeteg kritikát kap, edzője viszont folyamatosan védi őt és kitart mellette, ma pedig nem csak a pályán lehet hasznára csapatának, hanem fontos tanácsokkal is segítheti csapatát akár Juvés csapattársai, elsősorban Chiellini és Bonucci kapcsán.

Út az Eb-re

Akárcsak Olaszország, Spanyolország útja is sima volt a tornára. A hispánok az F csoportot 8 győzelemmel és 2 döntetlennel simán zárták az élen, megelőzve a svédeket, valamint Norvégiát, Romániát, Feröert és Máltát. Döntetlent Norvégiában és Svédországban értek el, összesen 31 gólt szereztek, és csupán 5-öt kaptak.

Az Eb-n ugyanakkor a legtöbb meccsükön messze elmaradt a spanyoloktól korábban megszokott domináns, lehengerlő játék. Sőt, a legtöbb esetben sikerült a rájuk jellemző tiki-taka legrosszabb oldalát megmutatniuk, hiszen például a svédek elleni nyitómeccsen a 75%-os labdabirtoklás és a 17 kapura lövés ellenére is képtelenek voltak gólt szerezni, a játékuk pedig messze állt a gyönyörűtől.

A második körben ráadásul a lengyelek ellen is csupán ikszeltek, így veszélybe került a továbbjutásuk is, de végül a szlovákok elleni 5-0 során kiszakadt a gólzsák (és a szlovák öngól-zsák).

A legjobb 16 között aztán parádés meccset vívtak a horvátokkal, ahol egy bohózatba illő öngól után ugyan 3-1-re fordítottak, de a vb-ezüstérmes a hajrában 7 perc alatt egyenlített. A hosszabbítást aztán már a spanyolok bírták jobban, és végül 5-3-ra tudtak diadalmaskodni, bejutva ezzel a Svájc elleni negyeddöntőbe, ahol viszont ismételten nem bírtak egy náluk lényegesen alacsonyabban jegyzett együttessel, és végül csak büntetőkkel sikerült kivívniuk a továbbjutást a 77. perctől emberhátrányban játszó alpesiek ellen.

Közös múlt

Ahogy arról már részletesebben is beszámoltunk, bőven vannak már teleírt oldalak a két csapat közös történelemkönyvében. A mérleg kiegyenlített: 37 meccs, 13 spanyol és 11 olasz siker, 13 döntetlen, 51-51-es gólarány.

Nagy tornákon szintén megvan az egyensúly: 9 összecsapásból 3-at a spanyolok nyertek ugyanennyi olasz siker és szintén 3 döntetlen mellett. Ugyanakkor rendes játékidőben, nagy tornán csupán egyszer született eddig spanyol siker, igaz, a lehető legrosszabbkor, a 2012-es Eb döntőjében. 2008-ban az Eb-n, 2013-ban a Konföderációs kupán nyert büntetőkkel Spanyolország.

A 2008-as Eb óta egyébként mindegyik kontinenstornán összecsap a két csapat: 2008-ban a már említett büntetők döntöttek, 2012-ben a csoportban döntetlen, a fináléban spanyol siker, 2016-ban viszont a nyolcaddöntőben 2-0-s olasz győzelem következett.

A két csapat utolsó egymás elleni összecsapásai viszont kellemetlen emlékeket idéznek fel: a 2018-as vb-selejtezők során otthon 1-1-es döntetlenre, idegenben viszont csak 3-0-s vereségre volt képes az Azzurri, ami hozzájárult ahhoz, hogy Olaszország lemaradjon az oroszországi világbajnokságról.