bognár györgy, takarodj!

Szerző: Benedicto


Ülök, nézem a dán-finn meccs folytatását, és szinte fel sem fogom, mi történik. Teljesen máshol jár az eszem, vagyis persze nem máshol, mert jelenleg a dán-finn meccsen kívül képtelen vagyok másra gondolni.

Nehéz eldönteni, mi okozta a nagyobb megrázkódtatást: az, amit nagyjából 2,5 órája végig kellett néznem, vagy az, amit az utána következő 1,5 órában végig kellett hallgatnom.

Az, ahogy Christian Eriksen egyszer csak összeesett a pályán, az, ahogy üveges tekintettel feküdt az oldalán, az, ahogy az orvosok 10 percen keresztül próbálkoztak a pályán az újraélesztésével, és az, ahogy a játékosok és a szurkolók egyaránt sírva várták, hogy valami történjen – ezek a képek egy életre beleégtek a retinámba.

Mint gyerek a karácsonyt, úgy vártam ezt az Eb-t, amit már a második napon végleg beárnyékolt az egyik legszörnyűbb jelenetsor, amit valaha futballmeccsen láttam.

Christian Eriksen szerencsére a hírek szerint már jobban van, és végülis csak ez az, ami számít.

De nem mehetek el, nem tudok szó nélkül elmenni amellett, amit bognár györgy művelt a stúdióban az eset után.

Igen, bognár györgy. Így, csupa kisbetűvel. Mert ha nemecsek ernő áruló, akkor bognár györgy… hát, nincs is rá igazán szó, hogy micsoda. bognár györgy 1,5 órás ámokfutásával megmutatta, hogy nem méltó rá, hogy nagy betűkkel írjam le a nevét.

Igazából arra sem lenne méltó, hogy most írjak róla, hogy egyáltalán egyetlen perc figyelmet is szenteljen neki bárki. Mégis muszáj írnom róla, mert olyan elképesztő felháborodást, undort, iszonyatot és dühöt érzek most, amit nem gondoltam volna, hogy valaha kiválthat belőlem bármi, ami kapcsolatba hozható a sporttal.

A történteket nyilván mindenki ismeri mostanra. bognár györgy percekkel azután, hogy Eriksent egy életmentő beavatkozás után kétségek között levitték a pályáról, már csak azon tudott háborogni, hogy a meccset miért nem folytatják még. Kezdetben még csak olyan kijelentésekkel sokkolt, mint hogy “a meccset mindenképpen folytatni kell”, vagy épp “az esti meccsre semmilyen hatása nincs”.

Később aztán igazán szabadjára engedte a benne tomboló pszichopata állatot, és olyan okádék mondatokat böfögött fel magából élő egyenes adásban, több millió néző füle hallatára, mint hogy “mit kell ezen ennyit gondolkozni”, “az UEFA illetékesei fontoskodnak és túlspilázzák a dolgokat”, “ha valamelyik játékos ezt nem tudja feldolgozni, azt cseréljék le”, “a finnek persze hogy nem akarják folytatni, nekik jó a 0-0”, vagy épp “mi lehet a gond, nem találják a labdát?”.

Lehetne még sorolni, de inkább nem tenném. Elég annyi, hogy minden bizonnyal médiatörténelmet láthattunk: ennél undorítóbb, aljasabb, embertelenebb produkciót valószínűleg még a világon sehol, soha nem engedett meg magának élő adásban senki. Bicskanyitogató megjegyzések, gyomorforgató stílus, az együttérzés, vagy bármilyen emberi érzelem teljes hiánya – nehéz szavakat találni erre.

Ahogy nehéz szavakat találni arra is, hogy ezt az ámokfutást egy országos magyar tv-adó vezetése, a műsor szerkesztője, a csatorna élén álló személyek engedik. Engedik, hogy bognár györgy élőben alázza meg saját magát, a teljes csatornát, a futballt, az emberiséget. Nagyjából a második mondata után kellett volna azonnal a fülére szólni fentről, hogy vegyen vissza, ha erre nem hajlandó, azonnal lekeverni, elvenni tőle a szót, és két kapcsolás között azonnali hatállyal kirúgni, kivezetni őt a stúdióból, az épületből, az országból, és lehetőleg a Föld bolygóról is egy életre.

bognár györgy ehelyett nagyjából 1,5 órán át okádhatta magából felháborodottan a szennyet mindenféle korlátozás nélkül, és bár a műsort vezető Berkesi Judit, valamint bognár szakértőtársa, Petry Zsolt is próbálták óvatosan jobb belátásra bírni, láthatóan ők sem nagyon tudtak mit kezdeni a megdöbbenéstől.

bognár györgy egy életre leírta magát, és őszintén remélem, hogy soha többé az életben még tv-ben sem láthat majd futballmeccset, nem beszélve arról, hogy szakértőként, vendégként, vagy bármilyen egyéb pozícióban köze lehessen ehhez a csodálatos sporthoz.

Mert ahogy a klasszikus bognár-mondás tartja: “mit érdekel téged a dán játékos lelkiállapota?”

Az első, meg nem erősített jobb hírek után bognár már azon filozofált, mikor láthatjuk már újra focizni Eriksent. Mindezt úgy, hogy még most sem lehetünk benne teljesen biztosak, hogy Eriksen túléli akár csak a mai napot is. Nem lehetünk biztosak abban, hogy maradandó károsodás nélkül megúszta az esetet. Abban viszont mindannyian nagyjából biztosak lehetünk, hogy Christian Eriksen játékos-pályafutásának a mai nappal kegyetlen módon vége szakadt. A legtöbb, amiben reménykedhetünk, és egyben a legfontosabb is, hogy még nagyon sok boldog, egészséges évet tölthet majd el a családja társaságában.

Ezúton szeretném hangsúlyozni, hogy az Azzurri több mint 10 éves fennállása alatt sohasem foglalt állást egyetlen szakértő, kommentátor, meghívott vendég ellen és mellett sem, és reményeink szerint a jövőben sem lesz rá újból szükség. Szakmai tévedések, kiejtési hibák, felkészületlenségek mellett persze nem szoktunk szó nélkül elmenni, de egy adott személy emberi mivoltát megítélni, hovatartozását firtatni nem szoktuk – egész pontosan soha nem tettük, és nem fogjuk ezt követően sem. Mert biztosak vagyunk benne, hogy ilyen kirívó, felháborító eset miatt nem kell majd soha többet újra klaviatúrát ragadnunk.

A fent leírtak szigorúan az én személyes véleményemet tükrözik, de elengedhetetlennek éreztem, hogy hangot adjak a bennem tomboló érzéseknek – a haragnak, a szégyennek, az undornak, a megvetésnek.

Mert igenis fel kell szólalnunk, fel kell szólalnia az országnak egy ilyen esetben, mert az a világ, ahol bognár györgy emberek millió előtt mondhatja ki a véleményét, de az elmebaja ellen felszólalóknak nincsen hangjuk, az egy szomorúan, borzalmasan elcseszett világ.

Finnország közben történelme első Eb-meccsén legyőzte Dániát, én pedig még mindig csak egy dologra tudok gondolni: bognár györgy, takarodj!

Na és persze még valamire, ami sokkal, de sokkal fontosabb mindennél, bármennyire is nem ért egyet ezzel bognár györgy: gyógyulj meg minél hamarabb, Christian Eriksen!