Ellenfélmustra: Törökország
Szerző: Benedicto
Néhány órán belül végre-valahára kezdetét veszi a 2020-as Európa-bajnokság, azúrkék kedvenceink pedig rögtön a Törökország-Olaszország nyitómeccsen megmutatják magukat a nagyérdeműnek.
A találkozó, és egyben az A csoport nagy esélyesének is Olaszország számít, de általános vélekedés szerint is egy roppant kiegyensúlyozott négyesről van szó, hiszen egyik csapat sem számít egyértelműen gyengébbnek a többinél. Éppen ezért lenne nagyon fontos jól rajtolnia az Azzurrinak Törökország ellen – ezúttal az aktuális ellenfelet vettük górcső alá.
Török félhold
Törökország sosem számított a világfutball nagyhatalmai közé, azonban most már évtizedek óta minimum az erős középmezőnyhöz tartoznak. A nagy tornákra időnként simán kijutó, ott akár kimondottan jól is szereplő törökök hajlamosak rá, hogy egy sikeres szereplés után évekig ki se jussanak világeseményekre, majd újból dobbantsanak egy nagyot.
Törökország sokak szerint az idei torna egyik nagy meglepetéscsapata lehet, akik igazán nagy világklasszisok nélkül, de roppant egységes csapattal, topligás játékosokkal a soraikban vágnak neki az Eb-nek.
A török válogatott egyébként ötödik Európa-bajnokságára készül 1996, 2000, 2008 és 2016 után. A legnagyobb sikerüket 2008-ban érték el a németek elleni elődöntővel, 2000-ben pedig az olaszokkal közös csoportból indulva a negyeddöntőig jutottak. 1996-ban 4., 2016-ban 3. helyen estek ki a csoportjukból.
A szövetségi kapitány
A török válogatott szövetségi kapitánya a legendás Senol Günes. A rutinos mester ugyan pályafutása során szinte csak török csapatokat edzett, mégis komoly névnek számít a szakmában. A legnagyobb sikere egyértelműen a 2002-es vb, ahol általános meglepetésre bronzéremig vezette a török nemzeti csapatot. Günes 2000 és 2004 között irányította a többek között Hakan Sükür és Rüstü Recber nevével fémjelzett csapatot, majd 15 év után, 2019-ben vette át újra a válogatott irányítását.
A közben eltelt 15 év során több hazai sikert is aratott, többek között két török bajnoki címet szerzett a Besiktas élén, de nyert Török Kupát és Török Szuperkupát is.
Günes irányításával a török válogatott eleinte főleg 4-2-3-1-es felállásban játszott, de az utolsó meccseiken ez gyakran átalakult egy 4-1-4-1-es, vagy éppen 4-4-2-es hadrenddé. Günes taktikájában a szélső és középső középpályások is viszonylag mélyen helyezkednek, így erősítve meg a csapat védekezését, valamint rendszeresen építenek kontrákra, sok esetben a széleken próbálják meglepni ellenfeleiket.
A játékosok
Törökország bár világklasszisok nélkül érkezik a tornára, a csapatuk így is jól áll topligában, topcsapatban játszó játékosokkal. Elsőként mindenképpen Burak Yilmaz nevét kell megemlítenünk, aki parádés szezont zárt, hiszen 16 bajnoki góllal segítette francia bajnoki címhez a Lille csapatát, illetve kétszer az Európa-ligában is eredményes volt. Yilmaz a korábban már említett Hakan Sükür (112 meccs, 51 gól) a török válogatott történetének második legeredményesebb játékosa (67 meccs, 29 gól).
A friss francia bajnok Lille-t két további játékos képviseli még a török keretben: a jobbhátvéd Zeki Celik és a támadó középpályás Yazici.
A védelem két vezére a Liverpool-t erősítő Ozan Kabak és a Leicester City egyik legjobbja, Caglar Söyüncü, a nagyobb nevek között pedig Kenan Karaman és Enes Ünal is megemlítendő.
A keret ráadásul nagyjából teljes a félholdasoknál, talán csak a Besiktast erősítő rutinos csatár, Cenk Tosun sérülés miatti hiánya érintheti érzékenyen a törököket.
Az “olaszok”
Természetesen nem feledkezhetünk meg a török válogatott elég jelentős Serie A-s kontingenséről sem. Günes csapatából nem kevesebb, mint négy (és fél) játékos szerepel jelenleg a Serie A-ban: a Juventust erősítő Merih Demiral, a Sassuoloban szereplő Muldur és Ayhan, valamint a középpálya vezére, a milanos Hakan Calhanoglu, aki 10 góllal és 13 gólpasszal zárta impresszív szezonját.
Végül emlékezzünk meg Cengiz Ünderről is, aki évekig számított a Roma erősségének, jelenleg viszont kölcsönben a Leicester Cityt erősíti.
Út az Eb-re
Törökország egy közepesen nehéz csoportból, csoportmásodikként kvalifikálta magát egyenes ágon az Eb-re a világbajnok Franciaország mögött, többek között Izlandot és Albániát megelőzve. Nagyon komoly fegyvertény, hogy a franciákat hazai pályán 2-0-ra megverték, és idegenből is elvittek egy pontot, de az Izland elleni szerzett mindössze egyetlen pont miatt végül lemaradtak a csoportelsőségről.
A törökök végül 7 győzelemmel, 2 döntetlennel és egyetlen vereséggel zárták a csoportot, 18 rúgott góljuk mellé mindössze 3 gólt kaptak, azt is két meccsen, tehát nyolc alkalommal is kapott gól nélkül zártak.
Ugyanakkor említsük meg a csapat ennél jóval gyengébbre sikerült Nemzetek Ligája-szereplését, ahol a magyar válogatottal egy csoportban szereplő törökök utolsó helyen zártak, a mieinktől oda-vissza kikaptak, és kiestek a C ligába.
Közös múlt
Olaszország és Törökország eddig 10 alkalommal találkozott egymással, és az Azzurri még sosem kapott ki mai riválisa ellen. 7 olasz győzelem mellett 3 döntetlent jegyeztek fel ezidáig a krónikások. Érdekesség egyébként, hogy egyetlen másik csapat sem játszott még le ennyi meccset győzelem nélkül a Squadra Azzurra ellen korábban.
Az utolsó két összecsapásra 2002-ben és 2006-ban, barátságos meccseken került sor, mindkét találkozó 1-1-es eredménnyel végződött. Az utolsó tétmeccset viszont a 2000-es Eb-n rendezték a felek között, ahol az Azzurri napra pontosan 21 évvel ezelőtt, ugyancsak a torna első olasz meccsén 2-1-re tudott győzni Conte és Inzaghi góljaival.