Másodszor ülne fel Európa trónjára a Squadra Azzurra – kezdődik az Európa-bajnokság!
Szerző: Benedicto
Ha valaki azt mondta volna néhány évvel ezelőtt, hogy 2021 júniusában veszi majd kezdetét a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság, nehezen hittük volna el neki. Az élet viszont sajnos átírta a várakozásainkat az elmúlt hónapokban, és bizony volt idő, amikor abban sem lehettünk biztosak, hogy valaha sor kerülhet-e egyáltalán a nagy eseményre.
Mostanra viszont nincs több kérdés a rendezés körül, és a várakozás is véget ér szép lassan, közel 5 év után újra útjára indul majd a labda egy futball Eb-n, alig egy héten belül.
Akárcsak öt évvel ezelőtt, most is két válogatottért szurkolhatunk majd a tornán, hiszen a rendszeres résztvevő Olaszország mellett sorozatban másodszor jutott ki a magyar válogatott is a kontinenstornára. A Marco Rossi vezette magyar csapat brutális, a Roberto Mancini dirigálta azúrkék gárda lényegesen könnyebbnek ígérkező csoportba került.
Természetesen a két csapat ennek megfelelően ellentétes előjelekkel vág neki a tornának. A magyar válogatott részéről a francia, német, portugál hármas mellett elsőre gyakorlatilag a pontszerzés is bravúrnak tűnik, egy esetleges továbbjutás pedig csodaszámba menne – de hát mind emlékszünk még 2016-ra, ugye?
Olaszország ugyanakkor egészen más helyzetből indul. Az Azzurri a 2006-os vb-győzelem óta csak egyszer, a 2012-es Eb-n tudott múltjához méltón szerepelni. A 2008-as és a 2016-os Eb-n összességében nem volt miért szégyenkezni, a 2010-es és a 2014-es vb-kudarc viszont fájdalmas sebként él még ma is – nem is beszélve a 2018-as világbajnokságról, amiről lemaradt az olasz válogatott.
Viszont éppen a 2018-as kudarc indította el a nemzeti tizenegyet azon az úton, amelyen most is jár, és ha nincs az akkori, svédek elleni zakó, talán most sem beszélhetnénk a torna egyik titkos (?) esélyeseként Olaszországról.
Roberto Mancini fél évvel a vb-pótselejtező után, 2018 májusában vette át a Squadra Azzurra irányítását, és bár eleinte sokan voltak szkeptikusak az ő kinevezését illetően – többek között e sorok írója is -, Mancini abszolút rácáfolt ezekre a hangokra.
Mostanra kijelenthetjük, hogy az egykori Inter-tréner irányításával az Azzurri visszatért Európa legerősebb csapatai közé. Mancini egy ütőképes, szép játékot játszó, taktikailag is roppant felkészült válogatottat rakott össze, miközben folyamatosan vezényli le az elengedhetetlen fiatalítást is.
Mancini irányításával eddig 32 találkozót játszott az olasz válogatott, a mérleg pedig parádés: 23 győzelem és 7 döntetlen mellett mindössze 2 vereség csúfítja az összképet. Még biztatóbb a kép, ha csak az utolsó 24 meccset vesszük alapul, ezek közül ugyanis a válogatott 21-et megnyert, és egyet sem veszített el.
A legtöbb botlás tehát Mancini kinevezése után érkezett, sőt, a 2. és a 6. összecsapás között egy 5 meccses nyeretlenségi szériát is felépítettek Chielliniék. Ekkor született a két vereség is: a franciák barátságos meccsen, a portugálok pedig Nemzetek Ligája-találkozón múlták felül a kék mezeseket.
Az eredménysorból viszont tökéletesen kitűnik, hogyan érett be idővel Mancini munkája, hiszen a döcögős start után egy 11 meccses győzelmi sorozat következett a bosnyákok elleni döntetlen előtt. Két tavaly októberi Nemzetek Ligája-döntetlen után aztán ismét megtáltosodott az Azzurri, amely jelenleg 8 meccses győzelmi szériánál jár, ráadásul ezeken egyetlen gólt sem kapott, ellenben 25 gólt szerzett a válogatott.
Összefoglalva: a Squadra Azzurra Mancini irányításával már 27 meccs óta veretlen, egyben sorozatban 8 meccset nyert meg kapott gól nélkül.
Ennek megfelelően tükörsimán alakult a csapat útja a jövő héten kezdődő Eb-re is: az olasz válogatott mind a 10 selejtezőjét megnyerte a csoportjában. Természetesen tény, hogy Európa krémjéhez tartozó válogatottal a selejtezőben nem találkozott Itália, de a 10 győzelem mellett a 37-4-es gólarány is több, mint megsüvegelendő. Ennél többet egyébként a selejtezőben csak a belgák, ugyanennyit pedig az angolok lőttek.
Mancini tehát egy nagyszerű olasz csapatot épített, amely egyszerre épít az olasz hagyományokra masszív védekezésével, és egyszerre szakít ezekkel a gyors, kreatív támadójátékával, sok góljával, látványos focijával. Tette mindezt úgy a szövetségi kapitány, hogy a keretben nincsenek jelenleg olyan világsztárok, mint 10-20 évvel ezelőtt Totti, Maldini, Del Piero vagy Pirlo, és a korábbi nagy klasszisok, húzóemberek jó része is visszavonult már – hiszen amikor legutóbb nagy tornán járt az Azzurri, 2016-ban, akkor Antonio Conte csapatában még ott volt többek között Buffon, De Rossi és Barzagli is.
Mancini csapatában ehhez képest gyakorlatilag ketten maradtak a “nagy öregek” közül: Giorgio Chiellini és Leonardo Bonucci. Talán nem is véletlen, hogy hozzájuk foggal-körömmel ragaszkodott a kapitány, hiszen ők képviselik majd az igazi rutint a csapatban, ők lehetnek azok, akik egy-egy nehezebb pillanatban utat mutatnak a csapatnak akár a pályán, akár az öltözőben, vagy épp a pálya széléről. Beszédes adat, hogy a 2012-es, Eb-döntős csapat keretéből rajtuk kívül már csak Salvatore Sirigu tagja a mostani csapatnak is, ő viszont ahogy akkor sem, úgy valószínűleg most sem kap majd szerepet.
Ami a felállást illeti, Mancini az évek óta meghatározó 3-5-2-vel is szakított, és egy stabil 4-3-3-as felállás mellett tette le a voksát. A kapuban nem lehet kérdéses Gigio Donnarumma helye, aki élete első felnőtt tornájára készülhet. A védelem összetétele már jóval kérdésesebb, bár a két szélen Florenzi és Spinazzola helye talán biztosnak tűnhet. Középen az említett Bonucci-Chiellini páros mellett Acerbi, Bastoni és Toloi is bevethetőek.
A középpályán Verratti és Jorginho lehetnek majd a csapat két esze. Kihagyhatatlan elem az a Nicoló Barella is, aki az elmúlt években a Serie A talán legjobb középpályásává nőtte ki magát, és igazi box-to-box játékosként, zonogracipelőként folyamatosan mozgatja a csapatot. Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor a fiatalokról sem, hiszen Locatelli és Pellegrini is nagy hasznára lehet a csapatnak, ahogy adott esetben Cristante és Pessina is.
Ami a támadósort illeti, Immobile és Belotti személyében két remek center is Mancini rendelkezésére áll, ő viszont nemrégiben kijelentette, hogy kettejük hasonló stílusa miatt egyszerre csak egyikük lehet a pályán, ami persze illik is a 4-3-3-as felálláshoz. Az alapember szinte biztosan Immobile lesz, akit a két szélről is kreatív, gyors és gólerős támadók segíthetnek majd Insigne, Chiesa és Berardi személyében. Szintén ne feledkezzünk meg Bernardeschiről sem, aki ugyan a Juventusban hosszabb ideje csapnivaló formát mutat, de a válogatottban rendre jobb teljesítménnyel rukkol elő.
Az olasz válogatott tegnap este nagyszerű főpróbát tartott, hiszen a szintén Eb-résztvevő cseheket kiütéses, 4-0-s győzelemmel múlták felül. A Squadra Azzurra a meccs nagy részében igen látványosan játszva, láthatóan a focit élvezve szerzett remek gólokat, és gyakorlatilag esélyt sem adott a cseheknek.
Több felkészülési meccs nem vár már a csapatra, hiszen az Azzurri rögtön a torna nyitómeccsén megmutatja majd magát a világnak. A 2020-as Eb első meccsét 2021.06.11-én 21 órás kezdettel, Rómában rendezik majd a Stadio Olimpicoban, végre-valahára nézők előtt, Olaszország ellenfele pedig a török válogatott lesz majd.
A törökök után 16-án Svájc, 20-án pedig Wales legjobbjai következnek, a csoportokból az első két helyezett, valamint a négy legjobb csoportharmadik jut tovább a legjobb 16 közé.
Az Eb sajátos lebonyolítása miatt a rendező országok mindegyike hazai közönség előtt játszhatja legalább két csoportmeccsét – nos, az olaszoknál ez a szám három, tehát valamennyi olasz csoportmeccsre a Stadio Olimpicoban kerül majd sor. Később pedig bizonyos esetben a negyeddöntős meccsét is hazai pályán rendezheti az Azzurri – persze ez még a jövő zenéje.
Mindent összevetve viszont egyáltalán nem nehéz elképzelni egy nagy olasz menetelést a következő hónapban. Az elmúlt hónapok, évek eredményeiből tisztán látszik, hogy Olaszországgal nagyon komolyan számolni kell majd az idei Eb-n, és bár a mezőny hihetetlenül erős, és a végső sikerre többek között a franciák, a spanyolok, a németek, a portugálok, az angolok, a belgák vagy épp a hollandok is eséllyel pályázhatnak, (nem is annyira) titkos esélyesként az olasz válogatott is ott van a favoritok között.
Ha sikerülne a papírforma szerint megnyernie a csoportját, akkor a 16 között a C csoport 2. helyezettjével mérkőzhetne meg az Azzurri – Hollandia, Ausztria, Észak-Macedónia és Ukrajna együttesei közül következhetne tehát valaki.
Hogy mit hoz a jövő, természetesen nem tudhatjuk, de nagyon jó előérzettel, bizakodva várjuk a tornát, ahol adott lehet a lehetőség a Squadra Azzurra számára, hogy az elbukott 2000-es és 2012-es Eb-döntők után megszerezze az olasz válogatott második Eb-aranyát is az 1968-as diadalt követően.
Mi veletek leszünk, srácok – forza Azzurri!