Facchettitől Buffonig – az Azzurri csapatkapitányai az Európa-bajnokságokon
Szerző: Benedicto
6 nap múlva az Olaszország-Törökország nyitómeccsel kezdetét veszi a 2020-as Európa-bajnokság. A tornáig hátralévő napokban igyekszünk minél több aspektusból ráhangolódni az előttünk álló hónapra, valamint feleleveníteni az Azzurri korábbi szerepléseit.
Az Európa-bajnokságok 1960 óta íródó történelmében már a 16. kontinensviadalra kerül sor idén. A torna lebonyolítása azonban rengeteget változott az évtizedek során, az első 5 tornán például még csak 4-4 csapat vehetett részt, majd 1980-ban 8-ra, 1996-ban 16-ra bővítették a résztvevők számát, végül 2016 óta 24 csapatos tornát rendeznek Európa legjobbjainak részvételével.
Éppen a sajátos lebonyolítás miatt Olaszország bár mindig Európa legjobbjai közé tartozott, korábban többször is lemaradt az Eb-ről. Első alkalommal 1968-ban, legközelebb pedig 1980-ban indulhatott a Squadra Azzurra az eseményen, de 1984-ben Rossiék, 1992-ben pedig Baggioék sem lehettek ott a viadalon.
Olaszország tehát összesen 10. Európa-bajnokságára készül. Eddigi 9 szereplése során a csapat egy alkalommal tudta megnyerni a tornát (1968), valamint kétszer játszott vesztes döntőt (2000, 2012). A 9 kontinenstorna során pedig összesen 6 csapatkapitány állt az Azzurri élén – rájuk emlékezünk most vissza.
Giacinto Facchetti: 1968
Csapatkapitányság a válogatottban: 70 meccs
A Herrera-féle Inter legendás csapatkapitánya az olasz válogatottnak i kihagyhatatlan tagja volt a 60-as és 70-es években, és egészen 1977-es utolsó meccséig kapitányként vezette a válogatottat. 1968-ban, az olasz válogatott első Eb-szereplése során csapatkapitányként vezette társait a válogatott történelmének máig egyetlen Eb-trófeájáig. A jugoszlávok elleni finálé után ráadásul hazai pályán, Rómában emelhette magasba a trófeát – első, és egyelőre utolsó olasz csapatkapitányként.
Dino Zoff: 1980
Csapatkapitányság a válogatottban: 59 meccs
1980-ban új lebonyolítás érkezett az Európa-bajnokságra, ahol először vehetett részt 8 csapat. A csapatok két négyes csoportból indultak, a két kvartett győztese rögtön bejutott a döntőbe, a csoportmásodikok pedig bronzmeccset játszottak. Olaszország Dino Zoff vezetésével 2. helyen zárta a csoportkört Belgium mögött, kevesebb szerzett gólja miatt. A bronzmeccsen aztán maratoni büntetőpárbaj, 18 lövés után diadalmaskodtak a csehszlovákok, így Olaszország érem nélkül maradt. Zoff (és a keret jó része) két évvel később a vb-címmel vigasztalódhatott, a klasszis kapus pedig a világbajnoki trófeát azért magasba emelhette kapitányként.
Giuseppe Bergomi: 1988
Csapatkapitányság a válogatottban: 33 meccs
Bergomi, vagy becenevén a “nagybácsi” az egyik alapembere volt az 1982-es vb-siker után átformálódó olasz válogatottnak. Vicini szövetségi kapitány őt tette meg a csapat kapitányává, a vezetésével 1988-ban az elődöntőig jutott az Azzurri, ahol a szovjetek ejtették ki őket. Egyébként ezen a tornán játszott, sőt, győztes gólt is szerzett a jelenlegi szövetségi kapitány, Roberto Mancini.
Paolo Maldini: 1996, 2000
Csapatkapitányság a válogatottban: 74 meccs
Az első olyan játékos, aki több tornán is kontinenskapitánya volt a válogatottnak. Maldini esetében persze talán inkább az a meglepő, hogy “csak” két alkalommal szerepelt Eb-n, de 1992-ben Olaszország nem indult a tornán, 2004-ben pedig Maldini nem volt már tagja a keretnek. Minden idők talán legjobb védője, sokáig a válogatott rekordere Sacchi idejében vette át a karszalagot Milanos legenda-párjától, Baresitől annak válogatott visszavonulása után, és egészen a 2002-es vb-ig ő maradt a válogatott kapitánya – közben többek között a saját apja, Cesare, vagy épp a legendás Dino Zoff is volt a csapat edzője. 1996-ban egy fájdalmasan korai búcsú jutott az olaszoknak a csoportkörben, 2000-ben pedig egy nem kevésbé fájdalmas vereség a franciák elleni, aranygóllal eldöntött fináléban.
Fabio Cannavaro: 2004
CSapatkapitányság a válogatottban: 79 meccs
Egy újabb fantasztikus klasszis, az olasz futball máig utolsó Aranylabdása. Cannavaro válogatottbeli életútja egyébként nagyon hasonlít Dino Zofféra, hiszen mindketten vb-címig vezették kapitányként a válogatottat, de 2 évvel a nagy diadal előtt mindketten szomorúan távoztak egy Eb-ről. 2004 elsősorban a görög csodáról maradt emlékezetes, az olaszok számára pedig Totti köpése, a 2-2-es svéd-dán meccs, és a fájdalmas csoportkörbeli búcsú miatt…
Gianluigi Buffon: 2008, 2012, 2016
Csapatkapitányság a válogatottban: 80 meccs
Hivatalosan Gigi Buffon volt az olasz válogatott csapatkapitánya a legtöbb világeseményen, a válogatottsági rekorder Cannavaro búcsúja óta volt kapitánya a válogatottnak. A 2008-as torna viszont megér egy külön misét: eredetileg Cannavaro lett volna a cséká, ő viszont a felkészülési meccseken megsérült, így nem lehetett tagja a keretnek. A tornán aztán az első csoportmeccsen Buffon viselte a karszalagot, de a második meccsen már Del Piero kapta meg azt, hogy aztán a sorsdöntő, franciák elleni utolsó meccsen ismét Buffon viselhesse, ahogy a spanyolok elleni, végállomást jelentő negyeddöntőben is. 2012-ben és 2016-ban aztán már nem volt kérdés, Buffon mindkétszer elvitathatatlan vezére volt a válogatottnak, amellyel 2012-ben döntőig, 2016-ban pedig ismét negyeddöntőig jutott.
Giorgio Chiellini: 2021
Csapatkapitányság a válogatottban: 13
Ezzel pedig el is érkeztünk az idei tornához, ahol Giorgio Chiellini lesz az Azzurri csapatkapitánya. A rutinos hátvéd Buffon mellett viszonylag kevés alkalommal lehetett eddig kapitány a válogatottban, de a Juventusban szerzett tapasztalatai mellett semmi meglepő nincs benne, hogy ő a kijelölt kapitány. Nagy kérdés persze, hogy a sérülésekkel bajlódó Chiellini végig alapember tud-e lenni az Eb-n, vagy bizonyos meccseken más karjára kerülhet majd a szalag. Egy dolog viszont biztos: ha Olaszország Európa-bajnok lesz idén, a trófeát elsőként Chiellini emelheti majd fel.