Fonseca áldozatkész Romája

Szerző: scribacchino


Paolo Fonseca ügyesen kevergeti a lapjait a Románál, és ebből óriásit profitál(hat) a csapat – vélemény.

A Roma csütörtöki El-meccsén megint csak igen felforgatott kezdővel lépett pályára: Calafiori második tétmeccsét játszotta a felnőtteknél, ráadásul koronavírus-fertőzése után rögtön 90 percet kapott; a szintén a fertőzésből visszatérő Diawara is majdnem végig játszott; a bajnokságban mellőzött, sokat kritizált Juan Jesus pedig szintén végig ott volt a védelem tengelyében. Nincs ebben semmi meglepő, gondolhatnánk, hiszen kis túlzással tét nélküli volt a találkozó a fővárosiaknak, és egyébként is teljesen normális, hogy az Európa-ligában bátran rotálnak az edzők. Van azonban itt néhány tényező, ami Fonsecát az átlagnál azért jóval tökösebb edzővé teszi.

Egyrészt a Cluj a látszat ellenére igen kellemetlen ellenfél. A sértődött Petrescu agresszív, feltolt védelemmel támogatott letámadást játszat az övéivel; kicsit mintha az érződne rajta és a játékosain is, hogy a számos őket ért (vélt vagy valós) bírói tévedés miatt „csak azért is” meg akarják mutatni mindenkinek, mintha ez éltetné a csapat lángját. Itt zárójelben rögtön megjegyezném: a csütörtöki meccsen is befújtak ellenük egy érthetetlen büntetőt egy gólos hátrányban. Egy szó mint száz, Fonseca jól tudta, mire számíthat, ez a játékstílus pedig rendre gondot szokott okozni a Farkasoknak, a portugál mester azonban vállalta a kockázatot.

Ez pedig annál is inkább figyelemre méltó, mert a Roma tavaly hasonlóan megnyugtató előnyből kis híján elszórakozta a továbbjutását a csoportkörben, Fonseca pedig jól tudja: semmit sem bízhat a véletlenre. Már az is óriási kompromisszum a városnak, hogy be kell érnie a másodrangú európai kupával, valószínűleg senkinek sem kell elmagyarázni, milyen hatást váltana ki az emberekből, ha ebből a csoportból sem lenne meg a továbbjutás (sőt, a csoportelsőség). A Roma trénere alatt sokak szerint még mindig inog a pad, így pláne nem férnek bele a kínos eredmények.

A harmadik és legfontosabb bizonyíték Fonseca bátorságára és taktikai felkészültségére pedig az, hogy kulcsjátékosokat tesz számukra akár teljesen idegen posztokra is, egyik pillanatról a másikra, ha a helyzet úgy kívánja. Tavaly a legbravúrosabb ilyen húzása Mancini középpályán való játszatása volt, de meg kell említeni azt is, hogy Spinazzolát hosszú ideig a jobb oldalon szerepeltette az előző szezonban. Az olasz szélső, bár nem rejtette véka alá azon vágyát, hogy eredeti posztján futballozzon, a hiszti helyett elfogadta a döntést, és képességeihez mérten, megbízhatóan teljesített az új szerepkörben. Fonseca aztán visszatette eredeti posztjára a játékost, aki így idén az egyik legfontosabb eleme a Roma támadójátékának, de éppen ő volt az, aki csütörtökön megint teljesen új szerepben tűnt fel, a háromvédős tengely jobb oldalán – pályafutása során valószínűleg először. Amellett a Cristante mellett, aki szintén Fonseca alatt játszott először középső védőt, és amellett a Jesus mellett, aki inkább Instagram-posztjaival, nem pedig megbízható védőmunkájával hívta fel magára a figyelmet az elmúlt időszakban. A Roma védelme viszont állta a sarat, és nem először hozta le kapott gól nélkül a meccsét felforgatott védelemmel.

„A srácok remekül helytálltak ma este. Többen nem saját posztjukon játszottak, de feláldozták magukat a csapatért, amit nagyon nagyra becsülök.”-mondta a mester a mérkőzés utáni értékelésében. Egy olyan borzasztóan nehéz, furcsa szezonban, mint az idei, pontosan az ilyen áldozatok jelenthetik a különbséget siker és kudarc között. Fonseca már azzal is nagyon merészet húzott, hogy a hosszú évek óta (és először az ő kezei alatt is) négyvédős rendszerben játszó csapatot háromvédőssé formálta, az eredmény pedig egy sokkal támadóbb szellemű, látványosabb focit játszó, energikusabb csapat lett. Azon tulajdonsága pedig, hogy ilyen jó érzékkel és ilyen rövid idő alatt építi be kulcsjátékosait teljesen új szerepkörökbe, óriási fegyvertény a jelenlegi helyzetet és a csapat rendelkezésre álló keretét figyelembe véve. Fonseca célja egyértelmű: azt akarja, hogy ne érhesse meglepetés a játékosait, hogy alkalmazkodni tudjanak a rendhagyó helyzethez – a terheléshez, a fertőzöttekhez és sérültekhez, meg persze ahhoz a kerethez, amit igazán nem tudtak megerősíteni a nyáron.

Ha a Roma felforgatott kezdővel is működik kényszerhelyzetben, akkor ráadásul folytatódhat az olyan fiatalok beépítése, mint Villar és Ibanez, illetve a Primaverás srácok bemutatása; Calafiori után csütörtökön Tommaso Milanese és Filippo Tripi is mutathatott magából valamit a nagyok között. Egyértelmű, hogy egy olyan anyagi helyzetben lévő klubnak, mint a Roma, a tehetséggondozás az egyik legfontosabb mentőöve, és a csapatnál tartani kell azt a tendenciát, amit a fiatalok fejlesztésével és beépítésével kapcsolatban mutattak az utóbbi években.

Fonseca ezzel a merész, rugalmas felfogással igen szerencsés helyzetbe hozta a csapatát: szinte borítékolható a csoportelsőség az El-ben, a bajnokságban pedig továbbra is előkelő helyen a csapat egyetlen, a zöld asztalon jóváírt vereséggel a háta mögött. Ha a portugál mester ismeri saját vakmerősége, taktikája és leginkább játékosai határait, a Roma a várakozáson felüli eredményekkel hozhatja le ezt a különös szezont, és ki tudja, akár a hőn áhított serleg is elérkezik már valamelyik fronton 12 hosszú esztendő után. Mert talán ez az áldozatkészség, és ezáltal a váratlan helyzetek, időszakok megoldása az, ami igazán hiányzott ebből a csapatból.