A Lautaro dilemma (?)
Szerző: Fan Gusto
Olyanok egymásnak, mint Chewbacca és Han Solo, mint Frodo és Samu vagy, mint Jay (Will Smith) és Kay (Tommy Lee Jones) a Sötét zsarukból. Magyarul elválaszthatatlanok. Inter nyelven szólva ez úgy hangzik, olyanok egymásnak, mint Lukaku és Lautaro Martinez.
Az Inter média stábja éppen a legutóbbit mímelő, mozireklámra hajazó plakátokkal harangozza be a csapat szezonbéli Bajnokok Ligája mérkőzéseit és mi tagadás, nekik is van egy mozivászonra kívánkozó párosuk. Most az előző szezonban 55 gólt szerző duó fiatalabbik tagjával, a 23 éves argentinnal, Lautaro Martinezzel foglalkozunk. Azt boncolgatjuk, vajon mennyire jó futballista a „Bika”?
Lautaro 2018-ban csatlakozott a milánói kék-feketékhez, ahol első körben az „Icardi jelenséggel” kellett megbírkóznia. Az Inter akkori csapatkapitánya, Mauro Icardi dominálta a csapat játékát, de tulajdonképpen a klub életét is. Bár Lautaroval mindvégig jó kapcsolatuk volt, amint Icardi Párizsba távozott egyből megértettük, mit is jelent a „veled nevetek, nem pedig rajtad” mondás. Icardi Milánóban mindenkin nevetett, – még az olasz futball sava-borsát jelentő ultrákon is – nem csoda, hogy a szárnyait bontogató Martinez kisebb villanásoktól eltekintve (lásd a Napoli elleni győztes gólját 2018. decemberében) az árnyékában maradt. Na de ne is feszegessük tovább a legutóbbi pletykák szerint Milánó vörös-fekete részébe tartó Icardi szálát.
Nem is érdemes, hiszen a helyzet egy csapásra megváltozott a Nerazzurri rekordigazolásának, Romelu Lukakunak megérkezésével. A belgával ugyanis már lehetett együtt nevetni – de még milyen jókat. Az élete formájába kerülő Lukaku egyből szárnyai alá vette a tehetséges argentint. A páros nagyon élt, együttműködésük a Conte gépezet alapjává vált, elképesztő rekordokat döntöttek meg.
Ez pedig így is ment a Barcelona érdeklődésének megjelenéséig, azaz nagyjából 2020. januárjáig. A katalán klub az uruguayi Luis Suárez utódját látta Martinezben, akit – nem túlzás – megrészegített a gránátvörös-kékek hívó szava. A „Bika” minden álma volt, hogy Lionel Messivel játszhasson együtt, a fiatal játékos pedig ezután képtelen volt a játékra koncentrálni. Jobb napjain is csak dobálta magát, nem jöttek a jó megoldások. Aztán, ahogy elhalt a Barca-szál, úgy tért magához Martinez.
A koronavírus-járvány miatti szünet után néha már régi önmagát mutatta, az Inter Európa-liga meneteléséből is kivette a részét.
Így érkeztünk el az idei szezonig. Lautaro nem kezdte rosszul a szezont, de aztán valami megint félresiklott. A Real Madrid elleni idegenbeli Bajnokok Ligája mérkőzés előtt Martinez zsinórban öt találkozón maradt gólképtelen. Hogy ez mennyire frusztrálta az argentin csatárt? Nos, elég megnézni a Genoa elleni lecserélésének pillanatait, amikor tiszta erőből ütlegelni kezdte a kispadot. Nem a csere miatt volt mérges, hanem azért, ahogyan játszott. Észrevehetetlen volt. Akkor azonban még ott volt mellette Lukaku, aki sokadjára húzta ki az Intert a csávából. Azóta viszont a belga összeszedett egy kisebb sérülést A Sahtar Donyeck ellen, Martinez pedig „magára maradt”.
A hétvégi, Parma elleni meccsen Perisic ékpárjaként még nem alkotott maradandót. Sőt! Inkább a kulcspillanatban ziccert hibázó, majd kései egyenlítő gólt szerző horvát világbajnoki ezüstérmes volt a főszereplő.
Az Alfredo Di Stefano stadionban aztán Martinez kilépett saját árnyékából. Góllal és gólpasszal vétette észre magát és bár ő is elismerte, hogy az Inter támadóalakzata nem működött tökéletesen, játékára aligha lehetett panasz. Amikor ideig-óráig megszabadult Sergio Ramostól, egyből színt tudott vinni a milánóiak játékába. A keddi találatával egyébként Lautaro lett az eddigi egyetlen 1996. január 1. után született labdarúgó, aki mind a Barcelona, mind pedig a Real Madrid ellen eredményes tudott lenni a Bajnokok Ligájában.
Talán ez volt az első olyan alkalom, amikor csatártársa távollétében tudta megmutatni klasszisát. Úgy képzeljük ezt el, mintha Frodó képes lenne teljesíteni a küldetését Samu nélkül. Megint csak kék-fekete dialektusban szólva kiderült, hogy a Men In Black and Blue Lukaku nélkül is elevickél valahogy. Szinte felfoghatatlan, ugye?
A meccs utáni nyilatkozata pedig arról árulkodik, hogy mentálisan is fejlődik.
„Le kell hajtanunk a fejünket és dolgoznunk kell, a szavak helyett tettekkel kell bizonyítanunk. A legjobbunkat kell nyújtanunk az Interért, anélkül, hogy bármi is elterelné a figyelmünket.”
Úgy tűnik, ez már nem az a Lautaro Martinez, akit elkábít holmi pletyka. Egy ilyen futballistára pedig nagy szüksége lehet Antonio Conte Interének és nem csupán a következő időszakban, hosszú távon is. Ezt pedig nem csak mi gondoljuk így, ugyanis az Inter vezetősége kész tárgyalóasztalhoz ülni Lautaro Martinezzel, hogy meghosszabbítsa a játékos 2023. júniusában lejáró szerződését.
Martinez tehát jelenleg él és virul. Lehet, hogy nem is annyira létezik a Lautaro dilemma.(?)