Új szabályok a Parma szemszögéből
Szerző: Ragnotti
Berta Barnabás, a Parma Club Ungheria egyik vezetője foglalta össze a Parma csapatát is érintő új szabályokat a Serie A-ban. A Sonkások szemszögéből egy remek összegzést olvashatunk a gárdát érintő játékosmozgásokat és pillanatnyi formákat is érintve. Gervinho távozhat? Következzenek tehát Berta Barnabás meglátásai.
Az új szabályokról
Idén új szabályok lépnek életbe a Serie A csapatok kereteinek létszámát és összetételét illetően, melyek értelmében:
– a csapatok legfeljebb 25 játékost nevezhetnek;
– ebből legalább 4 játékosnak legalább 3 évig 15 és 21 éves kora között Olaszországban kellett nevelkednie;
– további 4 játékosnak ugyanebben az időszakban az adott klubnál kellett igazoltnak lennie, ha közben kölcsönben is szerepelt máshol;
– a 22 év alattiak nem számítanak bele a 25-ös kvótába, tehát velük szabadon tölthető a keret.
Mindez a Parma vonatkozásában
“Jelenleg 29 fős keretünk van, amelyből három játékos U22-es, köztük Balogh Botond is. Az új szabályozás kedvező hatással lehet Botond pármai lehetőségeire, szurkolunk neki.
Az olaszországi nevelésnek való megfelelés nálunk nem gond, a keretünk legalább húsz tagja megfelel ennek a feltételnek. Mivel a klub a 2015-ös csőd után teljesen új egyesületként indult újra, így a saját nevelésnek esélytelen megfelelnie. Mindez azt is jelenti, hogy Liverani céljai megvalósításában 21 fős keretre és további U22-es játékosokra támaszkodhat. 4 játékos pedig távozni kényszerül (vélhetően Gazzola, Simonetti, Ricci és Da Cruz), illetve az esetleges igazolások függvényében növekedni fog ez a szám.
Eddig tények, az alábbiakban pedig néhány gondolat, ami szigorúan csak magánvélemény a dolgok eddigi alakulásáról és a jövőbeni lehetőségeinkről, kilátásainkról.
Mozgalmas hónapon vagyunk túl, új a sportigazgató, új az edző, és végül új a tulajdonos is. Egyelőre még nem tartunk ott, hogy bármelyikük munkáját megítélhessük a saját minőségében, a megelőlegezett bizalom pedig jár mindegyiküknek. Ahhoz, hogy a csapat és a klub az új elképzeléseknek megfelelő arcát mutassa, időre van szükség. Ehhez az időhöz pedig türelem kell mindenki részéről és mindenki irányába. Óva intenék bárkit attól, hogy az első néhány mérkőzésből messzemenő következtetéseket akarjon levonni, de nyilván az elképzelések körvonalazódni látszanak majd.
Új játékos még nem érkezett, ezért itt nincs kit górcső alá venni, azonban Carli sportigazgató munkáját ez a tény akár már minősítheti, különösen annak fényében, hogy több kiszemelt játékost vitt el közvetlen konkurensünk, különös tekintettel a Genoa vagy a Verona csapatára, előbbinél korábbi sportigazgatónk, Faggiano keveri a kártyákat.
Az Atalantával szinte már kézbe csaptunk Colley kölcsönadásáról, ma azonban a Verona jelenetette be. A Genoa pedig elvitte előlünk Pjacát és Melegonit, mindketten nagy hasznukra lehettek volna. Utóbbiak nézegetik az általunk szintén kiszemelt Ranocchiát, és Inglese is a célkeresztjükben. Carli feladata nem kevés, dolgoznia kell a keret karcsúsításán, miközben jópár helyen foltoznia is kellene a Liverani által elképzelt játékrendszerhez.”
Az edző-kérdés
“A nehézség főleg abból adódik, hogy az új edző filozófiájában szöges ellentéte az előzőnek. D’Aversa pragmatikus, leegyszerűsített, hatékonyságra törekvő játékához egyenletesen teljesíteni képes, főleg fizikális játékosok kellettek. A labdabirtoklást feladva, mélyen védekezve, kontrákból és széljátékból akartuk megoldani a meccseket, jellemzően a kivételes képességű Gervinhoval és Kulusevskivel. Utóbbi már nincs a keretben, Gervinho pedig egyre gyakrabban tudott halvány teljesítményt leadni, köszönhetően annak is, hogy tudatosan és sikeresen kivette az ellenfél a játékunkból. Személy szerint kedveltem D’Aversat, a stílusa, ahogy viselte a sikereket vagy a kudarcokat, az én szememben a Parma nobilis identitásával jól illeszkedett.
Ennek ellenére én is megkérdőjelezem, hogy ez a harcmodor hosszú távon fenntartható lett volna, rá lehet-e fűzni egy klub hosszú távú elképzeléseire, ahol már nem csak az adott szezonban a bentmaradás, hanem a hosszú távú stabilitás kialakítása a cél. A paradigmaváltás pedig, ami a csapatépítést illeti, az új tulajdonos érkezésével talán nem is lehetne időszerűbb.
Liverani viszont nagyon a másik véglet, mind mentalitását, mind a filozófiáját illetően, és ez a kezdetekben egészen biztos, hogy ki is fog ütközni, illetve az átmenet is időigényesebb lesz majd. De ettől még szolgálhatja a klub és a szurkolók érdekeit, különösen úgy, hogy látványos játékra törekszik, sok labdatartásra és feltolt védekezésre. Akik az előző játékrendszert kevéssé érezték magukénak, most dörzsölhetik a tenyerüket.”
A keret
“A keret azonban összetételét tekintve jelenleg még közel sem kész az új elképzelésekre. A 4-3-1-2 az elsődlegesen preferált felállás. Az egyértelmű, hogy ebből még hiányzik egy trequartista, aki a két támadót támogatja mélységi passzokkal. Vasárnap Kuckáé volt a feladat, de láttuk, hogy ez kényszermegoldás volt, nem is működött, a szokásos küzdőszellemmel próbálta pótolni a hiányosságokat, és még így is ki tudott sajnos emelkedni a csapatból. Saponara vagy Mancosu szerepel Liverani kívánságlistáján erre a posztra.
A középpályán csupa fizikális játékosunk van (Kucka, Grassi, Kurtic), a kreatívabb Brugman és Hernani pedig minőségben nem húzzák fel annyira a csapatrészt, hogy a proaktív, fineszes előrejátékunk összeálljon. A védelemben pedig Iacoponi és Alves szintén a mélységi védekezésben erősek, utóbbi amúgy is koránál fogva kifele megy már, előbbi pedig nem elég technikás a játékba magasabb szinten bekapcsolódni.
Darmian várhatóan távozik, Laurini viszont még megnyugtató megoldás lehet a jobb oldalunkon. A belső védelem pedig a még rendelkezésre álló, ám az előbbiekhez hasonló karakterű Dermakuval nem tud szintet lépni, őt amúgy a Lecce szondázza.
Mindemellett ott az elképzelés, mely szerint csökkenteni kell a bértömeget és fiatalítani, így olyan játékos távozhat, aki idősebb, magasabb fizetéssel rendelkezik, és még keresett is. Következésképpen Gervinho maradására kevés az esély, vélhetően a következő két hétben távozni fog. Látva a Napoli ellen, hogy a széleket kevésbé használjuk, a pálya közepén építkezünk, vélhetően nem is tudna ugyanolyan hasznos lenni, mint korábban. Az is látszott, hogy ha az ellenféllel azonos vagy nagyon hasonló harcmodorral megyünk csatába, akkor a minőségnek nagyon fontos szerepe lesz, ez pedig egyértelműen a Napoli fele billent ezúttal.
A Bologna elleni összecsapás már többet elárulhat arról, hogy nagyjából hova helyezhetjük magunkat az új identitásunkkal. Az pedig egy költői kérdés, hogy mennyire kell vagy érdemes egy komplett keretet az érkező edző által preferált játékrendszerhez igazítani.”