A jövő csillagai 16. – Sandro Tonali

Szerző: Fan Gusto


“Az álmom Tonali megtartása lenne. (…) Azt szeretném, ha Olaszországban maradna.” – ezt Massimo Cellino, az azóta a Serie A 2019/20-as szezonjának tökutolsójaként a második vonalba aláhulló Brescia tulajdonosa mondta csapata üdvöskéjéről, a mindössze 20 esztendős Sandro Tonaliról idén áprilisban.

Az már a fenti mondat elhangzásakor nyilvánvalónak tűnt, hogy a mondat első fele nem teljesülhet, a második fele viszont – jelen állás szerint – megvalósul. Bár a zuhanyhíradó szerint a Brescia januárban visszautasította a Barcelona 65 millió eurós ajánlatát Tonaliért, akit figyelt a Manchester United is, úgy tűnik az olasz futball legnagyobb tehetsége hazájában folytatja a pályafutását.

Sokáig úgy látszott, az Inter lehet a befutó. A kék-feketék vezetőségének agya, Giuseppe Marotta ugyanis már április óta tárgyalásokat folytatott a Bresciával a játékos klubváltása kapcsán, sőt Tonalival meg is állapodtak, végül azonban Antonio Conte vezetőedző közbeszólt. A mindig a jelenre összpontosító és roppant mód sikerorientált tréner a fiatal talentum helyett inkább egy sokat látott, győzni tudó futballistát látna szívesen a keretében.

Ezt a fordulatot használta ki a városi rivális Milan. Paolo Maldini, a Rossoneri sportigazgatója egyből kapcsolt, felvette a kapcsolatot a játékossal és klubjával és úgy tűnik, tető alá is hozta az üzletet. Tonali pedig – akit Andrea Pirlohoz hasonlítanak és akinek példaképe Gennaro Gattuso volt – oda kerül, ahova szeretne, hiszen gyerekkora óta Milan szurkoló. A Pioli mester kezei alatt újraformálódó csapat 10 millióért kölcsönvette a játékost, 15 millió euró ellenében kivásárolhatja és az összeg további 10 millióval nőhet különböző feltételek teljesütése esetén.

De mégis miért udvarolta körül a fél világ Sandro Tonalit?

„Ő a Serie A legjobb középpályása, sokkal összetettebb játékos, mint én.” – ezt már Andrea Pirlo mondta róla, akivel olyan sokszor hasonlítják össze. Pedig azon túl, hogy egymástól alig 50 km-re Lombardiában születtek, hogy hasonló a fizimiskájuk, hogy mindketten középpályások és pontrúgásból veszélyesek, nem sok közös van bennük. Ahogy azt a Juventus nemrég kinevezett vezetőedzője is hozzátette, „Ő nem az utódom, teljesen más a játékstílusa, az viszont nem kérdés, hogy nagy játékos válhat belőle”.

Ha mindenképpen meg kellene mondani, hogy kire hasonlít leginkább, akkor ő talán Gattuso és Pirlo elegye. Registaként, tehát egyfajta mélységi irányítóként lehetne leginkább bekategorizálni a Milánó piros-fekete felébe tartó futballistát, olyan játékos, aki az egyik tizenhatostól a másikig képes zakatolni, box-to-box középpályás. Ennek tükrében nem meglepő, hogy hatalmas munkabírása van, rengeteget fut, méghozzá gyorsan – labdával is. Amellett pedig, hogy kreativitásával, átlagon felüli cselezőkészségével és kulcspasszaival előrefelé kitűnt a rendkívül direkt focit játszó, a lehető legkevesebb érintésből az ellenfél kapuja elé igyekvő Bresciából, a védekezésből is kiveszi a részét. Bátran felvállalja a párharcokat és jó ütemérzékének köszönhetően legtöbbször győztesen kerül ki belőlük.

Akik viszont többször látták játszani, nem mindig voltak elájulva tőle. Előfordult, hogy beleszürkült a mezőnybe, észrevehetetlen volt, hosszú átadásai pedig időnként célt tévesztettek. Szertelenségét azonban talán írhatjuk fiatalságának rovására. „Ha meghozom a megfelelő áldozatokat, nagyon magasra juthatok.”, ezt már maga a játékos mondta, ebből is kitűnik azonban, ő is tudja, hogy még sokat kell fejlődnie, hogy elérje céljait.

Az ugyanakkor nem lehet véletlen, hogy a Milan szurkolói mennyire várják Tonalit. Gyakorlatilag a legutolsó bajnoki cím óta, tehát idestova 10 éve kevés olyan esemény volt, ami jobban megmozgatta a Milan hívek fantáziáját, mint Sandro Tonali érkezése. Az persze más kérdés, hogy nincs garancia arra, hogy a játékos azonnal alapember lesz, hiszen a csapat általában két mélységi középpályással játszik, ebből az egyik pozíciót nehéz lesz elvenni Ismaël Bennacertől, a másikért pedig alighanem Kessiével és a várhatóan ismét Milánóba költöző Bakayokoval kell majd megküzdenie. Mivel viszont a Milan több fronton is érdekelt (Serie A, Olasz-kupa, Európa-liga) Stefano Pioli alighanem rotációra készül, ami játéklehetőséget biztosíthat Tonalinak. Természetesen az új közeg, a Milan nagycsapat mivolta, a Rossoneri Bresciától eltérő játékstílusa megint csak kérdéseket vet fel, de minden bizonnyal Tonali meg fogja kapni az alkalmazkodáshoz szükséges időt.

A kérdések, a bizonytalanságok természetesek egy ilyen fiatal, reflektorfényben lévő játékosnál, még akkor is, ha az a valaki a pályán olyan életkorát meghazudtoló érettséggel teszi a dolgát, mint Sandro Tonali. Az viszont mégsem lehet véletlen, hogy Roberto Mancini, az olasz válogatott szövetségi kapitánya rendre számít rá a Squadra Azzurrában, valamint az sem, hogy sokan benne látják az olasz labdarúgás jövőjét. Nincs ezzel másként Francesco Totti sem, aki szerint Tonali „A világ egyik legjobb középpályása lesz, mindene megvan, amire egy kiemelkedő játékosnak szüksége van. Technikailag képzett, kitűnő a mentalitása és minden helyzetben észnél van.”.

És, hogy mi lesz Sandro Tonaliból; egynyári tinizseni vagy az olasz futball következő állócsillaga? Hamarosan kiderül.