Ezek voltak az elmúlt évtized legemlékezetesebb calcio-pillanatai

Szerző: Benedicto
2019. december 31.

Mint minden év végén, most is furcsa belegondolni, de néhány óra múlva bizony magunk mögött hagyjuk a 2019-es évet. Ezúttal nem csak egy esztendőtől, de egy teljes évtizedtől is búcsúzunk, ideje tehát, hogy összegezzük is a magunk mögött hagyott éveket.

Újévi fogadalmak és hasonlók helyett mi viszont összeszedtük, mik voltak az elmúlt 10 év legemlékezetesebb calcio-pillanatai – jöjjenek tehát a legszebb, legemlékezetesebb, vagy akár legszomorúbb események, azok, amikre biztosan emlékezni fogunk a 2010. január 1-e és 2019. december 31-e közötti időszakból!

A lista természetesen erősen szubjektív és közel sem teljes, várjuk a ti véleményeteket is!

Az Inter BL-győzelme

A 90-es évek európai egyeduralma után már a 2000-es évek sem feltétlenül az olasz csapatokról szóltak, de azért a Milan két BL-győzelme, a két elbukott finálé, vagy éppen a 2003-as, színolasz döntő alapján továbbra is komoly tényező volt a calcio Európa futballtérképén. Ez sajnos gyökeresen megváltozott a 2010-es évekre, hiszen mindössze egyetlen európai trófeát és két elbukott döntőt tudnak felmutatni az olasz csapatoknak az évtizedben. Pedig igencsak erősen indult ez a 10 év ilyen tekintetben, hiszen 2010-ben az Inter csúcsra ért Mourinho vezetésével. A portugál edző mestermunkája, Sneijder, Eto’o, Milito és a többiek parádés teljesítménye már önmagában is örökké emlékezetes lenne, de a diadalmenetet még szebbé teszi többek között a Barcelona kiejtése, vagy az a tény, hogy a Nerazzurri a BL mellett a bajnokságot és a kupát is behúzta, így máig egyetlen olasz csapatként sikerült tripláznia.

Európa-bajnoki ezüstérem Prandellivel

A 2010-es, csúfos vb-kudarc után talán senki nem várt igazán nagy dolgokat az Azzurritól a 2012-es Európa-bajnokságon, pedig adott volt a lehetőség egy sikeres tornához. A játékoskeret jól láthatóan összeérett, Prandelli sikeresen ötvözte a csapatban az öreg rókák rutinját az olyan fiatal tehetségek csillogásával, mint például Mario Balotelli. Hatalmas segítség volt, hogy többek között Pirlo, De Rossi, vagy éppen a Juventusra épülő védelem is közel csúcsformában játszott akkoriban, de olyan játékosoknak is sikerült jól időzíteni a csúcsformát, mint Balzaretti vagy Montolivo. A menetelés két talán legemlékezetesebb pillanata Pirlo panenkás 11-ese az angolok elleni negyeddöntőben, valamint a Balotelli duplájával megnyert, németek elleni elődöntő. A finálé ugyan messze nem a várakozásaink szerint alakult, de így is nagyszerű emlékekkel ajándékoztak meg minket kedvenceink ‘tizenkettő nyarán.

Muntari gólja

Az évtized természetesen botrányoktól sem volt mentes, ezek közül pedig mindenképpen Muntari gólja a legemlékezetesebb. A sok évnyi küszködés után újra célra törő Juventus még veretlen volt, amikor 2012 tavaszán összecsapott a Milannal a szezon rangadóján, az 1-1-es mérkőzésen pedig mindkét csapattól elvett egy-egy szabályos gólt a bíró. Matri lesnek titulált gólja nem volt ordító bírói hiba, ellentétben Muntari emlékezetes találatával, amelyet Buffon jócskán a vonal mögül húzott ki. A gól nem lett érvényes, a döntetlen maradt, a Juventus veretlenül lett bajnok, Muntari gólja pedig valóságos fogalom, mém, vagy éppen szitokszó lett.

A válogatott hullámvölgyei

Ha már megemlékeztünk a 2012-es Eb-menetelésről, kénytelenek vagyunk szóba hozni a többi világversenyt is – így viszont már jóval keserűbb az összkép. A 2006-ban, Németországban csúcsra érő Azzurri 2010-ben címvédőként csúfosan leszerepelt a dél-afrikai vb-n, hiszen minden ediők egyik leggyengébb vb-csoportjában lett tökutolsó Lippi gárdája. A 2014-es vb sem sikerüólt sokkal jobban, igaz, az angolok és Uruguay mögött kiesni már kevésbé volt ciki, de pont ugyanannyira fájt. 2016-ra nem lehet panaszunk, Contéék többek között a belgákat és a spanyolokat is legyőzve, a németektől csak büntetőkkel kikapva egészen a legjobb 8-ig jutottak. 2018-ban viszont megtörtént az, amire legrosszabb rémálmainkban sem számítottunk: Olaszország elvérzett a svédek elleni pótselejtezőn, így a Squadra Azzurra nélkül rendeztek meg egy világeseményt. Venturáék kudarca nagyon fájó sebet ejtett, több klasszisnak is ez lehetett volna az utolsó világeseménye. Egészen durva belegondolni, de az olasz válogatott ebben az évtizedben nem játszott egyenes kieséses meccset világbajnokságon… Hogy a végére azért valami pozitívat is említsünk: a 2020-as Eb-n már biztosítva van az Azzurri helye, Mancini válogatottja 10-ből 10 győzelemmel, 37-4-es gólaránnyal aratott végig selejtezőcsoportján.

A Juventus egyeduralma

Ha valaki 2010 januárjában elénk áll, és azt mondja, egy olasz csapat zsinórban 8 bajnoki címet nyer majd 2010 és 2020 között, valószínűleg vagy az Interre, vagy a Milanra tippeltünk volna a legtöbben. Az erőviszonyok azonban jelentősen átrendeződtek, 2011 óta totális egyeduralmat épített ki a Juventus. Hogy az új stadion átadása, Antonio Conte kinevezése, Pirlo és Vidal megszerzése, vagy pontosan mi indította el ezen az úton a Juvét, nehéz megmondani, de tény, hogy lassan egy teljes évtizede nem sikerült őket letaszítani a Serie A trónjáról. A 8 bajnoki cím nagy részét ráadásul simán, igazi riválisok nélkül húzta be az Öreg Hölgy, volt veretlenül megvívott és 102 pontos bajnoki szezonjuk is, sorozatban négyszer megnyerték az Olasz kupát is, valamint két BL-döntőig is eljutottak. Korábban ötnél több bajnoki címet soha senki nem tudott szerezni Olaszországban – jelen állás szerint ezt a számot a Juventus akár meg is duplázhatja…

Az a bizonyos gólöröm

A kép, amit mindenki látott, a kép, ami beleégett a retinánkba, a kép, amihez nem szükséges további magyarázat.

Totti szelfije

És ha már emlékezetes gólörömök:

A fordítások évtizede

Bár kevés babér termett az olasz csapatok számára az európai porondon az elmúlt 10 évben, így is rengeteg emlékezetes mérkőzést és párharcot izgulhattunk végig, és a látványos fordításokkal, csodaszámba menő talpraállásokkal sem szűkölködtek kedvenceink. Megannyi példát lehetne említeni a 3-0-s Juve-Barca meccstől kezdve a madridi majdnem-csodáig (Real Madrid-Juventus: 1-3), de a két legemlékezetesebb ilyen párharcra talán az elmúlt két évben került sor. 2018 tavaszán a Roma egészen az elődöntőig jutott a BL-ben, ami már önmagában is nagyszerű teljesítmény, de a Barcelona elleni negyeddöntő még csodásabbá teszi. A 4-1-re elveszített első meccs után szinte már senki nem hitt a továbbjutásban, de a visszavágón jött előbb Dzeko, majd De Rossi, végül pedig Manolas, akinek a fejese továbbjutást, és minden idők egyik legnagyobb fordítását jelentette a Farkasok számára. Hasonló volt a Juventus teljesítménye is 2019 elején az Atletico Madrid ellen: a Matracosok 2-0-ra nyerték az első meccset, és majd’ mindenki úgy volt vele, hogy ez ellen az Atleti ellen innen szinte esélytelen a továbbjutás. Akadt viszont valaki, aki ezt máshogy gondolta: Cristiano Ronaldo. A portugál torinói karrierje legnagyobb teljesítményét tette le az asztalra a visszavágón, mesterhármassal küldte haza a madridiakat, és újfent beírta magát a futball nagyakönyvébe.

A külföldi sikerek

Bár a régi mondás, miszerint senki nem lehet próféta a saját hazájában, futball-berkekben nem igazán állja meg a helyét, az tény, hogy az olasz játékosok és edzők Csizmaországon kívül is képesek voltak maradandót alkotni ebben az évtizedben (is). A legemlékezetesebb a Claudio Ranieri által vezetett Leicester City meseszerű bajnoki címe volt 2016-ban, de ha már szigetország, Antonio Conte is behúzott egy bajnoki címet a Chelsea élén, Maurizio Sarri pedig Európa-liga sikerig vezette a Kékeket. De hogy még teljesebb legyen az angliai olasz-uralom: a Chelsea Roberto di Matteo vezetésével nyerte meg történelme első BL-trófeáját, a Manchester City pedig minden idők egyik legizgalmasabb bajnoki hajrájában, utolsó percben szerzett Agüero góllal lett angol bajnok 2012-ben – “természetesen” Roberto Mancinivel a kispadon. Carlo Ancelotti 2010-ben szintén bajnok lett a Chelsea-vel, 2013-ban megismételte ezt a PSG kispadján, 2017-ben a Bayern München élén, a Real Madridot pedig 2014-ben BL-címig vezette. Végül ne feledkezzünk meg róla, hogy a ma már a magyar válogatottat irányító Marco Rossi bajnoki címre vezette a Budapest Honvédot, Davide Lanzafame pedig szintén bajnok és gólkirály lett kis hazánkban. És a külföldi sikereket hosszasan sorolhatnánk még…

Az Atalanta felemelkedése

Lehet rajta vitatkozni, mi volt az évtized csapata, ki volt az évtized legjobb játékosa, vagy melyik volt a legnagyobb olasz futballsiker, de az biztos, hogy az Atalantáéhoz hasonló felemelkedést nem produkált senki. A bergamoiak az évtizedet még úgy kezdték, hogy 2010-ben kiestek a Serie A-ból, és bár egy év szünet után vissza is jutottak, ekkor még semmi nem utalt arra a diadalmenetre, amely az évtized második felében megindult. A sikersztori 2017-ben indult, amikor egy nagyszerű tavasz után 4. helyre futott be az Atalanta – pechjükre ekkor még csak az első 3 helyezett indulhatott a Bajnokok Ligájában. A 2018-as 7. hely után ez végül 2019-ben jött össze nekik, idén tavasszal egészen a történelmi 3. helyig szárnyalt előre a kék-fekete egyesület. Az Atalanta az Európa-ligában is bontogatta már szárnyait, a legnagyobb sikert azonban a BL-ben érte el: bár három vereséggel kezdte a csoportkört, huszáros hajrával végül sikerült bejutni Európa legjobb 16 csapata közé. A tündérmese jövő tavasszal folytatódhat.

Higuain megdönti Nordahl rekordját

Az is érdekes kérdés, kit nevezhetnénk az évtized igazolásának – Pirlotól kezdve Cristiano Ronaldon át Mertensig számtalan zseniális transzfernek lehettünk szemtanúi. A listán mindenképpen helyet követel magának Gonzalo Higuain is, akit egyenesen a Real Madridtól szerzett meg a Napoli 2013-ban. Pipita első két szezonjában is a Serie A egyik legjobbja volt, de az igazi csodát 2015/2016-ban hajtotta végre: 35 bajnokin 36 gólt lőtt, megdöntve Gunnar Nordahl 1950 óta fennálló rekordját az egy bajnoki szezon alatt szerzett gólok számát illetően. Higuain ellenállhatatlan volt abban a szezonban, szinte minden összejött neki – a bajnoki címen kívül, azt ugyanis az ő parádéja ellenére is a Juventus szerezte meg. A 36 gólos szezon után a Zebrák ki is vásárolták őt a szerződéséből 90 millió euróért, Torinóban pedig a bajnoki cím is összejött végre neki.

Davide Astori halála

Tragédiáktól sem volt sajnos mentes az elmúlt 10 év, elég csak Piermario Morosini tragikus halálára gondolnunk 2012-ből. A legfájóbb veszteséget viszont Davide Astori korai távozása jelentette. A Fiorentina válogatott csapatkapitánya mindössze 31 esztendősen vesztette életét szívproblémái miatt tavaly márciusban, a tragédia megrázta Olaszországot és a világot is. Még ennyi idő után is nehéz beszélni a történtekről, nem is feszegetnéénk a témát. Nem feledünk, Davide!

Az Azzurri megalakulása

Végül pedig engedjétek meg, hogy egy kicsit hazabeszéljünk: bizony mi is közel egy évtizede kezdtük már meg működésünket. Az Azzurri a 2010-es világbajnokság idején, az olasz válogatott hivatalos szurkolói blogjaként indult útjára, az elmúlt 10 évben pedig sok nagyszerű dolgon mehettünk keresztül veletek, aminek eredményeként Magyarország legnagyobb, e témával foglalkozó oldala és közössége lettünk veletek, általatok – szívből köszönjük ezt nektek, még csodálatosabb, sikeresebb következő 10 évet kívánunk mindenkinek!