Derby d’Italia – rangadó Conte főszereplésével
Szerző: Benedicto
Tegnap este már kezdetét vette, ma pedig gőzerővel folytatódik a Serie A 7. fordulója. A műsor fénypontjaként igazi szuperrangadót is láthatunk majd: ma este összecsap az Inter és a Juventus, jön az első idei Derby d’Italia.
Olaszország rangadója
Olaszország rangadója – nem véletlenül illetik ilyen hangzatos névvel a két csapat összecsapását. Az elnevezés 1967-ből származik Gianni Brera olasz sportújságírótól, aki azért pont ezt a párharcot illette a megtisztelő névvel, mert ez a két csapat még sosem esett ki a Serie A-ból.
A mondat második fele mindmáig igaz, önerőből egyik fél sem csúszott még vissza soha a második vonalba, de a 2006-os Calciopoli botrány következtében a Juventus egy szezont már eltöltött a Serie A-tól távol. Éppen ez az eset, valamint annak régóta kígyózó utóhangjai eredményezték azt, hogy a két klub közötti, korábban sem éppen baráti viszony az elmúlt évtizedben minden korábbinál jobban kicsúcsosodott.
Nem csak ezért nevezhetjük persze ezt a meccset Olaszország legrangosabb összecsapásának, a két együttes ugyanis a sikerek terén is a világ legeredményesebbjei között van. A két csapat összesen több mint 50 alkalommal nyerte meg a Serie A-t, 20-szor az Olasz kupát, és 5 alkalommal a BEK/BL-idény végén is kettejük közül került ki a végső győztes. Az Inter 39, a Juventus 67 fontos trófeát hódított el történelme során – irigylésre méltó adatok.
Az ellentétek persze évtizedek óta megvannak, és elcsitulni, ahogy az egy jó rivalizáláshoz illik, nem is fognak soha. Mindez már önmagában elég lenne ahhoz, hogy fantasztikus hangulatú Derby álljon ma előttünk, de az aktuális erőviszonyok, valamint a nyár történései csak újabb adag olajat öntenek a tűzre.
Hosszú-hosszú évek óta először ugyanis tényleg igazi, vérbeli rangadó vár ránk ma Milánóban, ami túlmutat a rivalizáláson. Ma este nem csak két rivális csap majd össze egymással, hanem két igazi versenytárs is – a nyolcszoros bajnoki címvédő Juventus azzal az Interrel, amely a jelek szerint a legkomolyabb kihívója lehet idén az Öreg Hölgynek.
Az Inter hibátlanul rajtolt a bajnokságban, 6 meccsből 6-ot nyerve, 13-2-es gólaránnyal rendkívül magabiztos eddig a kék-feketék menetelése. A Juventus sincs viszont sokkal lemaradva, Ronaldoék mérlegén is csupán a Fiorentina elleni iksz csúfít egy keveset, de éppen annak a meccsnek köszönhetően ma 2 pontos hátrányból várhatják majd a kezdő sípszót. Önmagában a tabella állása is indokolná tehát a fokozott várakozást – az Inter egy mai győzelemmel 5 pontra növelhetné az előnyét, valamint megdönthetné saját klubrekordját is – korábban sosem nyerte még meg a bajnokság első 7 meccsét egyaránt a Nerazzurri.
A Juventus számára ugyanakkor előzési lehetőséget kínál a rangadó, amivel nyilvánvalóan annak ellenére szeretnének élni, hogy a mérkőzést Milánóban, a Giuseppe Meazzában rendezik majd.
Antonio Conte, aki miatt újra fellángolt az ellentét
Millió más oka van még természetesen a két csapat rivalizálásának és egymás elleni ellenszenvének, de az idei nyár egyik legfontosabb eseménye egy újabb hatalmas adag olajat öntött a tűzre: Antonio Conte az Inter vezetőedzője lett.
Conte szerepe nagyon érdekes, és különös jelentőséget kap a Derby előtt. Az 50 éves szakember a Juventus legendájának számít, játékosként 13 évet húzott le fekete-fehérben, éveken át volt a Juventus csapatkapitánya, elnyűhetetlen alakja, stílusával, mentalitásával pedig a híres Spirito Juve megtestesítője. Conte nem kevesebb, mint 420 meccset játszott le zebramezben, és 2004-ben a rekordbajnoktól vonult vissza.
Alig 7 évvel a visszavonulása után pedig vissza is tért Torinóba, ahol pályafutása első igazán komoly edzői megbízatása várt rá – a történelme egyik legmélyebb válságát megélő Juventust kellett visszavezetnie a csúcsra. Conte játékos után edzőként is fényesen bevált, a történet folytatását pedig már talán mindannyian unalomig ismerjük – veretlen bajnoki cím az első évben, három év alatt három Scudetto, visszatérés Európa térképére. A sikerek mellett két ok volt, ami miatt igazán szenvedélyesen imádták a vezetőedzőt a Juve szurkolói: a korábbi játékosmúlt, valamint az a fanatizmus, tűz, lelkesedés, amellyel Conte a csapatát irányította.
2014-ben az edző és a klub útjai – máig nem egyértelmű körülmények között – elváltak, Conte pedig először az olasz válogatott, majd a Chelsea élén próbált szerencsét. Egy Eb-negyeddöntő és egy angol bajnoki cím után egy év szünet következett – és így érkezett el az idei nyár.
Abban nagyjából már a nyár elején is biztosak lehettünk, hogy Conte visszatér az edzősködéshez, egyben visszatér Itália napsütötte földjére is. Rövid ideig emlegették őt a Milan és a Roma kapcsán is, de igazán komolyan csak két opció merült fel: a Torinóba való visszatérése, és az Inter kispadja.
A Juventusnál Allegri távozása megadta a lökést a pletykákhoz, az Inter pedig évek óta, egész pontosan Mourinho távozása óta keres egy igazán karizmatikus vezetőt a csapat élére. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az érzelmek által vezérelt Juventus-szurkolók legnagyobb része Contét ültette volna le legszívesebben Allegri helyére – a Juventusnál azonban Maurizio Sarri mellett döntöttek, miközben Conte az ősi rivális Inter vezetőedzője lett.
Conte természetesen új állomáshelyén is a tőle korábban megszokott mentalitással vetette bele magát a munkába, aminek egyelőre meg is van az eredménye. Egy seregnyi új játékos (Godín, Lukaku, Sensi, Sánchez, Barella, Lazaro) érkezett, ugyanakkor több korábbi kulcsjátékos (Icardi, Nainggolan) távozott Milánóból, ahol Conte hamar elkezdte a saját képére formálni a csapatot. Hogy a folyamat jól halad, azt hűen mutatják az eddigi eredmények, de hogy hol is tart igazán, azt a mai esti meccs mutathatja majd meg igazán.
Eközben a Juventus szintén épül-szépül Sarri vezetésével, de nem is az eredmények vagy épp a mutatott játék miatt fáj különösen a Juventus drukkereinek a Conte-Inter házasság, sokkal inkább a csalódás munkál bennük, becsapva, megcsalva érzik magukat a korábbi közönségkedvenc által.
A torinói szurkolók dühe már ott tart, hogy a napokban 15 ezer fanatikus írta alá a petíciót, ami azt követeli, hogy a klub távolítsa el Conte csillagát a Juventus stadionjából – ilyen csillagokat a klub legnagyobb legendái kaptak a gárda 2011-ben átadott arénájában.
A petíciót Conte nevetségesnek nevezte, de a Juventus elnöke, Andrea Agnelli is kiállt a csapat korábbi vezetője mellett ebben a kérdésben. A szurkolók ettől még persze nem nyugodtak meg, és a csapattal tartó drukkerek vélhetően “meleg” fogadtatásban részesítik majd korábbi kedvencüket ma este.
Egy futballmeccset persze nem az érzelmek nyernek meg, bajnokságokat pedig különösen nem, de a ma esti rangadó mégis vérbeli emocionális meccs lesz, ahol a szenvedély, a düh, a lelkesedés és az akarat dönthet majd a pontokról.
És ha már düh: képzeljük el a Juventus szurkolóinak esetleges reakcióját, ha Conte győztes meccs végén ünnepelhetne ma este – vagy éppen ha pont az általa vezetett Inter vetne véget májusban a Juventus majd’ egy évtizede tartó hazai egyeduralmának…